Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

és bizalmas légkörben beszéltek. — Egyszer meg gyermekei egy szamárfogaton kocsiztak a kertben. A kocsiban a gyerekekkel egy jezsuita atya is ült: Pater König. Amikor Laci bácsi megpillantotta őket, utánuk ment, és hátulról szintén felugrott a kocsira. Nem tudom, Misi néni sokallta-e, hogy Laci bácsi ezen a „kraxnin" ül, még hozzá hátul, vagy P. König maga tiltakozott? csak azt, hogy Laci bácsi jókedvűen ilyesvalamit mondott: „Wo der König fährt, da darf der Fürst nicht fehlen", vagy: „Wenn der Wagen dem König gut genug ist, muss er auch dem Fürst genug gut sein." (Szójáték a páter nevével.)

Nem hiába mondja két kedves aforizmájában: „Tiefes Wissen macht bescheiden — Und lässt alles Hochmut meiden", és: „Schaust Du in die Welt herum, Ein stolzer Mensch ist immer dumm." (Mély tudás szerénnyé tesz, és minden gőgöt megakadályoz. — Ha körülnézel a világban: a büszke ember mindig buta.)

Találóan jegyzi meg róla gyakori vendégük, Berta Scotti: „Megvolt benne a ,grandeur de la simplicité' (az egyszerűség nagysága), és nagy vagyona egészen mellékes volt neki" (szószerint:„egészen mellette állt" vagyonának).

Erre a szerénységre és egyszerűségre igyekezett gyermekeit is ránevelni. „Mi nem tudtuk, hogy gazdagok vagyunk" — fogalmazza meg jellemzően egyik lánya, s egy másik még szabatosabban: „Jómódúak voltunk, de atyám szellemében nevelődtünk, aki mindenben az egyszerűséget szerette. Megvolt mindenünk, amire szükségünk volt, de a fényűzés tilos volt, evésben, kényelemben, ruházatban, utazásban stb. egyaránt. Mintha szinte rossz dolog lenne a pénzről beszélni: egyszerűen volt, mint Isten ajándéka, és aki kapott, az lehetősége szerint adjon is. Amint hogy ő meg is tette." Az egyik nevelőnő tanúja volt, mikor karácsony előtt egyszer végigkérdezte a gyerekeket, ki mit szeretne. A legkisebbnek utólag még valami apróság eszébe jutott. Erre apja: „Gondolj arra, hogy szegény gyerekek is vannak, és rájuk is kell gondolnunk; ezt már ne kérd." Az ebédlőben egy asztal állt „Pro paupertate" felírással, ide tették, amiről a szegények javára lemondtak. Jellemző, hogy amikor egy ízben a betegek kifogásolták a kórházi kosztot, saját gyerekeit küldte le kipróbálni, és azok mindent kitűnőnek találtak! A kórház látogatásával a gyerekek korán kapcsolatba kerültek a szegényekkel és betegekkel. A karácsonyfaünnepélyen segédkeztek az ajándékok kiosztásában, ugyanígy a Misi által fenntartott gyermekotthonban is „szabad volt" ezt megtenniök.

Jótettei közismertek voltak, bár ő igyekezett titokban tartani. A „ne tudja a balkezed, mit cselekszik a jobb" bibliai intelmét annyira

35