Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
dánok, és kis keresztet kapnak a homlokukra. Batthyány napi foglalatosságai végeztével, este 10—1/2 11 tájban még egyszer betér a kápolnába, hálálkodni a napért és családja éjszakai nyugalmát az Úrnak ajánlani, csak ezután tér maga is nyugovóra. Vasárnaponként sokszor folyik cukorkafőzés a gyerekekkel, — a műveletet egy pozsonyi cukrászmestertől sajátította el. Egy vágókészülék a rudakat mindjárt fel is darabolja. A készítmények természetesen rögtön hálás gazdára találnak; a többit hét közben osztja ki jutalomként meg betegei között. Máskor házi mozi vagy éppen színielőadás van, ahová az egész háznép hivatalos, és gyakran betegek is jönnek. Utóbbit meghívott színészek tartják, és néha maga kíséri zongorán. Időnként vadászni mennek, — az apa jó lövő, de mindinkább csak a gyerekek kedvéért vesz részt. Nagy barátja a zenének. Kitűnően zongorázik, órák hosszat képes elszórakoztatni hallgatóit. Egyszer fogadott, hogy egy egész éjszakán át tud kotta nélkül játszani, és meg is nyerte. Furulyázni is tud. A cigány kezéből akárhányszor kiszedi a cimbalmot, és maga kezd játszani rajta. Sokszor énekelnek együtt magyar dalokat. Az operákat is nagyon ismeri és szereti. Ha operabemutatóra mennek, utána otthon mindjárt fejből játssza a hallott dallamokat. Látnivaló, hogy a család élete gazdag, színes, tartalmas. Valóságos kis sziget, ahonnét az apa minden erejével, szinte túlzott gonddal igyekszik távol tartani minden rossz, alantas befolyást. Ezt szent kötelességének tekinti. Még bálba sem engedi fölserdült lányait, s azoknak eszükbe sem jut ellenállást tanúsítani. Házimulatságokat sem tart, ami pedig akkor az arisztokráciában szokás volt. Egyszer az asztalnál egy filmről esett szó, amely „nem gyerekeknek való*. Erre az apa felháborodva kijelentette: „Olyan filmet, amelyet gyermekek nem nézhetnek meg, én sem nézek meg." Igyekezett jói megválogatni azokat, akik a gyerekekkel kapcsolatba kerültek: nevelőket, meghívott vendégeket. Főleg papokat látott házánál szívesen, akikről föltételezte, hogy fölfelé vonzzák és nem lefelé húzzák szeretteit. Tudatosan törekedett arra, hogy egy kis paradicsomot teremtsen otthon gyermekeinek. Azért is, hogy ne kívül, esetleg rossz társaságban keressék szórakozásukat, azért is, hogy majd örömmel gondoljanak vissza fiatalságukra. És ez teljes mértékben sikerült is neki. „Sohasem tudom eléggé megköszönni — írja visszatekintve legidősebb lánya —, hogy ebben a darabka földi mennyországban részem volt, akkor még persze öntudatlanul, most azonban mindig tudatosabban." Jótékony szabadság hatotta át a család életét, a szeretet tágassága, kívül-belül. A nagy park, a kastély bő teret biztosít a játékra, amiben az apa is örömest részt vesz. Neki ez jelenti a pihenést, a szórako-30