Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
mindig: „Ach ich bin so müde, ach ich bin so matt." — Délelőtt még Biordiék jöttek látogatóba, akik itt laknak. Az érsek, aki az örmény misét mondja, szintén hosszan beszélgetett velünk. — Ebéd után L. akart konzultálni, de éppen aludtam. Kari! ma titokban ökölbe szorította a kezét, mikor a kávéház mellett mentünk el. Megkérdeztem, miért, és azt mondta: mert azok ott benn sértegetik a jó Istent és táncolnak, bár böjti idő van. — Már elkezdtünk csomagolni. — Március 31. Szentmise után, amelyen Józsi és Ivi ministrált, az érsek megcsókolta a gyerekeket, és azt mondta: értük ajánlotta a szentmisét, és gyakran fog imában megemlékezni rólunk. — Így van ez, ha az ember barátokat szerez az egyháziak, különösen a szerzetesek közül, — imádkoznak érte. — Már a mi kedves Tulokunk' azt mondta nekem: minden nap megemlékezik rólunk a szentmisében. — P. Bús Szegeden minden elsőpénteken értem mutatta be a szentmisét stb. stb. — a kegyelmek bősége. Innen a szép mondás is: „Boldog a hely, ahová egy jámbor ember belépett", mert a jámbor imádkozik az emberért, és ezzel részessé teszi Isten barátságában, amelyet magában őriz. Ha én ezekben a nehéz időkben, amikor annyi arisztokrata már nincstelenül keserű órákat él át, családommal együtt olyan szép, békességes napokat tölthetek, akkor ennek az oka sok-sok ember imája. Milyen gyakran! mondogatták nekem 30 éven át a betegeim: a jó Isten fizesse meg a földön és a mennyben. És Isten beváltotta és beváltja a sok áldáskívánást. Neki legyen dicsőség és hála mindörökkön örökké! — Nagy csomagolás, mert este elutazunk. Misi még gyorsan cipőket vett, mert itt sokkal olcsóbbak. — Este 8-kor indulás Grác felé. Április 1. Tegnap este 1/2 8-kor beszálltunk a vonatba: egy 6 személyes hálókocsi és egy nagy fenntartott kupé a családtagoknak. — Reggel 1/4 6-kor megérkeztünk Grácba, ott várt minket a Steyer kocsi, és 3/4 9-kor már a körmendi kastély elé értünk. Minden egész simán és jól ment. Csak Ancserlünk okoz gondot a gyomra miatt, semmit sem akart enni, és mindig hányingerről panaszkodik, úgyhogy Mami este sírt, és aztán Ancsi is, hogy Mami búsul. Igazán szomorú idő! Ilyen gondok éppen a mi „Porcelánkisasszonyunkkal"1 2, ahogy őt hívjuk. — 1 Ennek a papnak kilétét nem sikerült megállapítani. Föltehetően a később szereplő főszolgabíró rokona. 2 Az eredetiben is magyarul. 106
