Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
Este a kocsival még elmentünk Lacikáért, aki már elénk jött Szecsődre Lillikéhez. Drága gyerekeink mind a ketten, Lilli és az ő gyereke. Zsigus nem volt otthon, Csákányon járt. — Az íróasztalom tele volt elintézendő levelekkel és írásokkal, kétszer kérettem magamhoz Dunayt. — Nagy sereg beteg is vár rám, egy még Amerikából is, mint Dunay beszámolt. Isten segítsen szegény fejemnek! Április 2. Nagypéntek Reggel szentmisén voltunk, utána Fuchs esperesünk szép prédikációja. Ő olyan jámbor, hogy néhány napja 1500 férfi járult szentáldozáshoz. Gyönyörű. Milyen kedvesen tekinthetett Isten községünkre! 300-zal több férfi, mint asszony a szentáldozásnál ezekben a rossz időkben. Kegyelmi eső Körmendnek! — Szentmise után meglátogattuk Fuehsot. Kedves esperesünknek minden munkája mellé még nagyon rossz gyomra és reumája is van! szegény! Amellett a plébániát gyönyörűen rendbehozta! Mint az egyházközséget, úgy tartja a plébániát is. Számunkra nagyon gondterhes nap, igazi nagypéntek. Ancserl gyomra rossz, és a vakbél nyomásra érzékeny. Misi úgy gondolja, a gyomor a vakbéltől van, ami nem kizárt, és mi szegények ödikénk után úgy félünk ettől a vakbéltől! Mérlegeltük az operáció lehetőségét, sokat beszéltünk róla, — Ancserlemnél ez borzasztó nyomasztó ránk nézve. — Itt volt Zsiga és Liliké. A nap különben remekszép volt, a teraszon ültünk. — Este szentsírlátogatás a plébániatemplomban, Karlival voltam ott. — Azután még Misiiéi autón Csákányra mentünk Iván bácsihoz, sok elmesélni valónk volt! — Mikes püspök meghívott bennünket 29-én este (ápr. 5-én) 1/2 9-re nagy vacsorára. Április 3. Nagyszombat Éppen most jövünk a feltámadási körmenetről, és még egészen hatása alatt vagyunk szép lefolyásának. Roppant sokan voltak, kicsik-nagyok, azt hiszem, az egész község ott volt. — Mi mint védnökök a Legszentebb mögött vonultunk, bár oly sok más jobban megérdemelné ezt a díszhelyet, mint én. A házak mind teljesen kivilágítva. Kivonult a katonaság, egy tiszt kivont karddal tisztelgett a Legszentebb előtt, amikor elvonult, — csodálatos volt. És úgy örül az ember, hogy a jó Istent ilyen tiszteletben részesítik. Voltaképpen persze ez magától értetődő, sőt az ellentéte érthetetlen! és mégis ebben a mai rossz világban az embernek csak úgy dobog a 107
