Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 195Ü 1951 1952 szögletes bácsi, igen kiprédikálta őket. Dr. Gyöngyös is keményen tette szóvá a vasárnapi közgyűlésen. A vezetők restelkedtek, s még egyszer elhozták leven­téiket gyónni. Mindent összevéve 3 500-an gyóntak /3 264 gyónólapocska fo­gyott, de nem minden gyóntató adott/, ebből 1 200 az iskolás gyermek. Vasár­nap sohasem látott tömeg jelent meg a Krisztus Király-körmeneten. Gyüleke­zés a zárda előtt, onnan fölvonulás a Jézus Szíve-templomba, amely zsúfolásig megtelt. A menet fegyelmezett volt, az idő alkalmas, enyhe. A németek — csak 200-an lehettek — most csendesen imádkozgattak, zászlójukat nem vitték ki. Vezetőik aggodalmasan szemlélték a nagy apadást. A szentbeszédet P. Reisz mondotta, sajnos, eléggé rekedten és laposan. Tárgyak megáldása, pápai áldás, Te Deum, Himnusz és az én köszönő szavaim zárták le a népmissziót. Másnap, hétfőn még sok elmaradt gyónó akadt. A plébánia halottaiért gyász­mise volt, beszéddel. Utána a páterek betegeket látogattak. Ami az anyagi­akat illeti: a kilenc nap alatt a kitett tálcán begyűlt 215 pengő, a pénztárból ezt megtoldottam. P. Rácz 80, a jezsuita páterek 320 pengőt kaptak, plaká­tokra elment 80 pengő, emlékképekre 30, autóra 8. A hívek áradozva emlé­keztek meg a szép szentbeszédekről. A résztvevőkkel én is meg voltam elé­gedve, csak a meg nem jelentekért fájt a szívem. Nem felejtem el a jezsuiták­nak, hogy P. Németh Károly személyében olyan szónokot küldtek, aki a hú­zódozó hallgatókat megnyerni és megtartani nem tudta. Október 30. Ma Gróh Béla káplán Prédl Giziékhez ment. A kislány jog sze­rint református volna, lélek szerint katolikus. A református lelkésznek hiá­ba magyaráztam, hogy a lélek a több. Kovács Aladár egy református család­nál sikerrel agitált a katolikus reverzális érdekében. Én egy másiknál siker­telenül. Elmentem térítgetni azt a hívemet is, aki a missziós atyát visszauta­sította. Kozma Ferenc és Uhl Antal voltak nálam, akik Franciaországban lelkigondozásban részesítették a magyar híveket. Érdekes élményeit beszél­te el Uhl a bombázásokkal kapcsolatban. /0 sok zsidót mentett meg okmá­nyokkal, emiatt a Párizsban grasszáló németekkel gyűlt meg a baja. Mint ma­gyar állampolgárt nem büntették, csak el kellett távoznia Franciaországból./ Hétfőn Mihály János, a Központi Sajtóvállalat titkára szép sajtó előadást tar­tott a hölgyek kongregációjában. November 2. Katonáink, akik eddig templomunk két mellékhajóját ugyan­csak megtöltötték, elvonultak Ukrajnába. Templomunk akusztikáját javítot­ta tömegük, perselypénzünket gyarapította. Egy részük ugyan a Szent Imre­­templomban kapott misét. 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom