Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1 950 1951 1952 sága nem kedvező, rosszabb, mint tavaly volt, a lelkek elkeseredtek, a csapá­sok nem kedveznek a vallásos érzületnek, bortermés is rossz volt, pedig ha a magyar nem vígad, akkor már baj van. Németh Imre piros posztó a mun­kások szemében, politikus pap ne jöjjön, Salyban vagy /tán udvariasságból mondja/ bennem jobban bíznak. Dr. Bass különben állatorvos volna, 1919 után vesztette el állását. De a nehéz időkben is jót tett titokban a bencések­kel, erre azonban most nem hivatkozott. Március 11. A Hangyában cégvezetőnek megválasztották azt a Kovács Na­póleont, aki minden rábeszélés ellenére sem volt hajlandó katolikus templom­ban esküdni, katolikus menyasszonyának reverzálist134 adni. Minap egy hölgy ment a Missziósház felé. Két úr franciára fordította beszél­getését abban a reményben, hogy a hölgy nem ért franciául. De ért. Épp arról beszéltek, hogy mi van a Székellyel? Azelőtt úgy beszélt, hogy órák hosszat el­hallgatták volna, most pedig lapos a beszéde, egy példát mond el, és kész. A hölgy közbeszólt, bizonyára a hallgatókban van a hiba, és nem a szónokban. Igaza azonban nem neki volt, hanem az uraknak, mert [az] utóbbi időben igen lehanyatlottak a beszédeim, hangom is romlott, talán a túlerőltetéstől is. Ma Sütő Albert szombathelyi dominikánus plébános különös ügyben járt nálam. Ostermann szombathelyi vármegyei irodatiszt eltűnt, hónapok óta nem tudnak róla. Egy telepatikus fenomén azt vallotta a rendőrségen, hogy a Kőszeg Velem közti erdőségben látja őt valahol, míg nyoma nem veszett. Hát ezt keresték nálam: hátha remete akart lenni, s nálam talált menedéket. Ma reggelre megint arra ébredt néhány volksbundás, [sic!] hogy lángoló vö­rös betűk hirdetik házuk falán: „Hazaáruló!” Nagy a megrökönyödés és szit­­kozódás. Sok furcsa eset adódik az anyakönyvi kivonatok dolgában. Ma egy asszony­nak volt problémája: apja keresztlevelében Feichtinger néven szerepel, há­zasságlevelében Feucht. A nő nálunk anyja nevén van bejegyezve, mert ké­sőbb törvényesítették. Egy tábornok kétszer írt már: Mi az, hogy nagyanyja nálunk Cicellének van beírva, holott az Cecília volt. Egy asszony sérelmez­te, hogy be van jegyezve nagyapja keresztlevelébe, hogy szabó, ez pedig le­alázó foglalkozás szerinte!! Egy másik nehezményezte, hogy kocsisnak írták be apját, holott ő fuvaros volt. Egy embernek ősei az 1800-as évek elején el­vesznek, csak akkor bukkannak elő, mikor egy galiciánert135 fiaival együtt megkereszteltek. / Egy keszthelyi káplán bevezette az akkor még latinul szer­134 Reverzális (latin): eltérő felekezetű jegyesek házassága esetén valamely fél lemondó nyilat­kozata arra vonatkozóan, hogy a születendő gyermek(ek) nem az ő vallását fogják követni. 135 Galiciáner: gah'ciai, itt: ortodox zsidó. 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom