Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Kiegészítő forrásközlések

Kalazantinumban (1940-1942), a harmadik évtől kezdve hittudományi tanulmányai mellett már egyetemi előadásokat is hallgatott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Szaktárgyainak a történelmet és a latin nyelvet választotta. Az 1943/44. évben és az 1944/45. év elején is párhuzamosan végzi hittudományi és egyetemi tanulmányait, és szaktárgyaiból szép eredménnyel megszerzi az alapvizsgát. Mikor 1944. október végén, a háborús viszonyok miatt félbeszakították az egyetemi előadásokat, november elején ő is a Magyar Vöröskereszt szolgálatába állott, mint a Kalazantinumnak jelentékeny számú többi növendéke. Az Albert István kalazantinumi prefektus vezetése alatt álló csoporttal ő is Szombathelyre került és ő is áldozatul esett az 1945. március 4-ei szombathelyi borzalmas légitámadásnak.

Komoly, tehetséges, magába mélyedő, szép reményekre jogosító növendékünk korai, erőszakos, tragikus körülmények között bekövetkezett halála is azt példázza, hogy milyen bizonytalanságban van az esendő ember az életből való kimúlásának ideje és módja tekintetében.

Mikor az első támadást történt, ő sem volt az óvóhelyen azon társaival, akik a prefektussal az udvarról odafutottak. Az első hullám elvonulása után lejövő növendékek hozták meg az első híreket a szörnyű pusztulásról. Ketten a növendékek második emeleti lakószobájában, ketten pedig az első emelet folyosóján élték végig a robbanást. Egy bomba (egy szemtanú állítása szerint hármas láncos bomba volt) a püspöki palota mellett álló remekművű székesegyházat találta telibe és okozott benne szörnyű pusztulást, egy pedig a palotának azt a részét, amelyben növendékeink laktak, és amely alatt volt az óvóhely bejárata is. Szobájuk lakhatatlanná vált, de a bent lévőknek nem történt bajuk.

517