Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
Hegyhátsálban (országút menti község, mint Nádasd is) nagypénteken este egyik hívem házába bement 3 orosz tiszt. Mikor meglátták, hogy ott 2 csinos leány van, erőszakoskodni kezdtek velük, hogy a hatás nagyobb legyen lövöldözni kezdtek, már háromszor vették ki a szülők lányaikat az erőszakoskodók kezeiből, a leányok megrémülve azt kiáltozták szüleiknek, illetve édesapjuknak: kedves Édesapánk, mentsen meg bennünket, hogy tisztán juthassunk az Úr Jézus elé, lőjön agyon bennünket! Mivel a lányok is igen ellenkeztek, a szülők is mindent elkövettek e szörnyű erkölcstelenség megakadályozására, az oroszok meg kifáradva egy másik szobába mentek, - így egy kis szünethez jutottak - amit szerencsétlen híveink felhasználva, a kertjükben lévő bunkerhez menekültek, ahol a lányok ismét követelték apjuktól, hogy lője agyon őket, mert különben a kútba ugranak, de az oroszok kezeibe mégse esnek. A nagy pánikban elvesztették mindannyian józan gondolkodóképességüket, sorba álltak édesapjuk elé, a fiatalabbik leány elől, majd az idősebbik, azután az édesanyjuk. Az első leány megkapta édesapja kezébe a fegyvert, - amit még a megszállás előtt a magyar katonák hagytak náluk -, a szívének irányította annak csövét, a fegyver eldördült, a leány holtan terült el a földön. (Előtte 3 nappal gyónt húsvétra). A másik leány hasonlóképpen cselekedett, azonban a golyó a szíve fölött hatolt keresztül, súlyos beteg lett, de már eléggé kijavult. Az édesanyánál a fegyver nem sült el valami hiba következtében. A lövések hallatára a házban lévő orosz tisztek odarohantak, az édesapát elhurcolták, egy pincébe bezárva félholtra verve 3 napon keresztül ott hagyták. A meghalt lányt húsvétvasárnap délután temették el nálam nélkül, [sic!] Én csak később értesültem a szomorú eseményről. Daraboshegyen egyik fiú nőkkel az erdőbe menekült nagypénteken, az oroszok itt találtak rájuk, a nőket megbecstelenítették, a fiút pedig agyonlőtték. Halogyon egy fiatalember meg akarta védelmezni a nőket az oroszoktól, dulakodás közben az orosz hasba lőtte, a helyszínen meghalt. Nagypénteken, nagyszombaton, húsvétvasárnap és hétfőn senki híveim közül még az utcára se mert kimenni az állandó lövöldözések és rablások miatt. Húsvétvasárnaptól kezdve a plébánia ebédlőjében tartottam a szentmisét, fehérvasárnaptól kezdve már a templomban, ahol mindig többen lettünk a helyzet enyhülése szerint. Április közepétől fogva híveim rendesen járnak az Isten házába, mos181
