Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Háborús kárjelentések 1945, 1946

lelki és szervezeti előkészületre lett volna szükségünk, de a politi­kai helyzet ezt lehetetlenné tette, ez defetizmust jelentett volna. A jelszó: feltétlenül győzünk, ha pedig visszavonulásról lenne szó, ak­kor mindenki hagyja ott helyét, csak arról nem esett és eshetett szó, hogy akik itt maradnak, mit csináljanak. A Németországba kitele­pülök nyomorát el lehetett volna kerülni. Most, hogy a körmendi és [a] kerületi helyzetet nézem, látom, hogy a templom károsodást csak ott kapott a megszállok részéről, ahol pap nem volt; ha a meg­szállók azt érezték, hogy az az épület használatban van és papja itt van, ha feltörték is a templom ajtaját, kárt nem tettek. Híveink legnagyobb megpróbáltatása a nők meggyalázása volt. Ez sem lett volna olyan méretű, de a terror, szinte halálos dermedt­ség lett úrrá a megszállás első óráiban és napjaiban az embereken. Vidékünk már 12. hete, hogy állandóan meg van szállva, néhány község kb. két hete már szabad, a visszavonulás útjába eső falvak azonban még ma is éppen annyira igénybe vannak véve, mint az első napokban, és ma jóformán kizártnak tartjuk a női meggyalá­­zást, a veszedelem lehetősége fennáll, különösen, ha bort kap az orosz, de a nők egészen más lelkiséggel, bátorsággal és tapaszta­lattal rendelkeznek. A kritikus napoknak démonja a szesz volt az oroszban és az észbontó félelem a magyarban. A meggy alázottak biztos számát összeállítani még kisebb faluban is szinte lehetetlen, még u. n. köztudomású meggyalázások között is volt, amint ké­sőbb kiderült, nem meggyalázás, legfeljebb kísérletezés, megijesz­­tés, menekülés stb. Volt néhány tragikus eset, legtöbb aránylag a nádasdi plébániában. A hegyhátsáli filiálisban egy leány drámai körülmények között szíven lőtte magát, nővére ugyancsak meglőt­te magát, de nem halt meg, ma is súlyos beteg. Daraboshegyen és Halogyon, szintén nádasdi filiálisok, egy-egy férfit lőttek agyon a nők védelmezése közben az oroszok. Az egyházasszecsődi plébá­nián egy gyermekágyas anya, akit elszánt leányai körmükkel men­tettek meg a megbecstelenítéstől, beleőrült izgalmába s jelenleg a szombathelyi közkórház lakója. Csákánydoroszló plébánia terüle­tén három férfiú lelte halálát a nők védelmezése közben. A vasaljai plébániában egy menekült férfi és nő szintén áldozatul esett, holtan találták meg a mezőn őket. Az egyik plébános élőszóban mondotta el, hogy a legrémesebb a húsvétvasárnap délutánja volt, amikor a megelőző éjszaka szomorú tapasztalatai nyomán a nők a mezőkre menekültek, hogy erdő szélén, bokrok között találjanak oltalmat és 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom