Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
az oroszok a közelben dúló harcok miatt széles vonalban fejlődtek fel és így kerültek ezek a szerencsétlen nők egyrészt fegyvertűzbe, másrészt a legkíméletlenebb hajszába. Körmenden nőügynek két halálos és sok sebesült áldozatja volt. Körmendi leányaink között néhány egészen szomorú és megrendítő eset volt, a tisztaságukért hősiesen és eredménytelenül harcoló leányok és részeg katonák között. A jelentésekből nem tűnik ki volt-e ezen erőszakoskodásoknak következményeként teherbeejtés, Körmenden tudtommal nem volt; sőt, legalább eddig nem tudok olyan esetet sem, mintha fertőzést kapott volna valamelyik is. A hozzánk érkező esetekben a fertőzés szempontjából orvosi vizsgálatot sürgettünk. Az egyházasrádóci, a nagykölkedi, az egyházashollósi és pinkamindszenti plébánosok jelentése szerint vidékük ezen a téren nem szenvedett annyit. Még egy szomorú és általános jellegű tünetet kell megemlítenem, úgy a saját tapasztalatom alapján, mint a beérkező jelentések nyomán. Bár a legtöbb plébános azt írja, hogy hívei most buzgóbbak, és a nagy megpróbáltatás a legjobb tisztító hatással volt a hívőkre, azt látom, hogy a félelem sokkal nagyobb volt, mint a vallásos buzgóság, és híveink képtelenek voltak arra, hogy ezt a félelmet az első napok leküzdése után magukban felszámolják és vallásos kötelezettségeiknek eleget tegyenek. A rendkívüli felhatalmazások szerint bárhol misézhettünk volna, de híveinknek áldozattal és bátorsággal ugyan, de mindig rendelkezésükre állott, hogy templomba jöjjenek és hetekig, súlyos hetekig alig-alig jöttek. Az egész kerületben egyöntetű volt a hívek védekezése: nem lehet templomba menni, mert a házban kell maradni valakinek, és mindenki otthon maradt, vagy nem merünk menni, mert robotba visznek, vagy eddig sikerült elrejtőzködnünk és most megtalálnak bennünket. Tény, hogy a templomok egy csapásra kiüresedtek akkor, amikor a legtöbb természetfölötti erőre és vigasztalásra lett volna szükség. Érdekes a jelentések nyomán, hogy a magyarszecsődi és nagykölkedi plébániatemplomban egyetlen napon sem szakadt meg az istentisztelet, Csákányban nagycsütörtöktől kezdve a húsvét utáni csütörtökig nem volt istentisztelet, mégpedig azért nem, mert nem volt misebor; Nádasdon egész húsvét hetében nem volt a templomban szolgálat; Körmend, Egyházashollós, Egyházasrádóc és Szarvaskend plébániákon csak a nagyhét két utolsó napján, a harcok miatt szünetelt az istentisztelet, de húsvétvasárnaptól kezdve megszakítás nélkül rendesen folyt; a 150
