Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)
Perlaki Somogyi Lipót (1806 - 1822)
Perlaki Somogyi Lipót (1806-1822) Az 1854. évi sematizmus így magasztalja ezt a szentéletű püspököt: „Nagy tudású s különösen a szentek tudományában jártas volt, s Isten iránt lángoló szeretete mindenkor és mindenütt megnyilvánult. Papságának jóindulattal teljes püspöke, híveinek atyailag őrködő főpásztora, nyájas mindenki iránt, vendégszerető, s a szegény tanulóknak, kiket nagy számban segített, jóakaró gyámolítója s általában minden szegénynek atyja volt. A Székesegyház belső díszítését befejezte. Az Isten igéjének hirdetésében és a szentségek kiszolgáltatásában fáradhatatlan lévén, az egész egyházmegyét bejárta, s a papság és hívő nép kölcsönös viszonyát szabályozta. Önmagát teljesen figyelmen kívül hagyva, mindenkinek mindene óhajtott lenni. Miért is az ő dicsőségteljes emlékét az egyházmegye évkönyvei örökké fogják őrizni. Meghalt Szombathelyen, 1822. február 20-án, életének 74., püspökségének 16. évében. Szentség hírében élt és halt meg.” Nagy meglepetéssel, s igaz örömmel olvastam Horváth Ferenc kercai plébános úrnak erre vonatkozó érdekes megjegyzéseit. Gyermekkoromban hallottam jó anyámtól - írja ő -, hogy 1923-ban felnyitják koporsóját, mert szentség hírében halt meg. Én magam pedig jól emlékszem, mikor fiatal tanár koromban, volt nagynevű püspökünknél, Hidasy Kornélnál, az ő jó barátja, Meszlényi Gyula szatmári püspök9 Szombathelyen járt, lement a püspökök kriptájába csak 9 Meszlényi Gyula (Velence, 1832. - Szatmár, 1905.) 1887-től 1905-ig szatmári püspök. Püspökként számos alapítványt és iskolát alapított, 24 templomot építtetett, irodalmi kört szervezett, politikai és társadalmi lapot indított. ^22
