Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Perlaki Somogyi Lipót (1806 - 1822)

azért, hogy Somogyi Lipót püspök koporsóját megtekintse. S ez alkalommal a szemfödő széléből egy kis darabot vett magához e szavakkal: „Ez a püspök szent volt. Ereklyeként viszem magammal e kis szemfödő darabot.”

Híres volt jótékonyságáról. Deák korában - úgy látszik - maga is rászorult mások jószívűségére, és bizonyosan saját szűkös körülményeiből ismerte meg, hogy a szegénynek mily jólesik a jószívű emberek segítsége. Ebből a korából drága emlékképpen őrizett egy kengyellel ellátott kettős cseréppoharat. A mai nemzedék már talán nem is ismer ilyen poharat. Az én gyermekkoromban nagyon gyakori volt ezek használata. Ebédhordásra használták azokat, különösen faluhelyen. A két pohár úgy volt készítve, hogy - Vas megyei kifejezéssel élve - bögyökük (középen kidomborodó részük) össze volt forrasztva, felül a két pohár között pedig egy fogantyú volt, melyet kengyelnek neveztek. (Van kengyeles kosár is.) Az egyik pohárba öntötték a levest, a másikba a főzeléket vagy a tésztaneműt. Gyermekek is könnyen hordozták anélkül, hogy a levest ellocsogatták volna. Tehát ilyen kettős pohara volt Somogyi püspöknek is. Ezt püspöki asztalára mindig feltétette. „Hogy figyelmeztessen - szokta mondani - a szegénységemre.”

(Horváth Ferenc nyugalmazott plébánostól)

23 —*