Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)
Dr. István Vilmos (1901 - 1910)
tudom, csak azt tudom, hogy a plébános a püspöknél volt ebéden, s ebéd után minket, udvari papokat is szívélyesen meghívott „pezsgős” ebédre.- Hát engem nem hívsz meg? A plébános zavartan mondá:- Dehogynem, méltóságos uram! A püspök mosolyogva csak ennyit mondott:- Tudod J., én nem megyek el, de ezek az urak elmehetnek, s csak lásd el jól őket! Szent volt a béke! B. J.93 plébánost, ki egy kissé hirtelenszőke, s nekem iskolatársam, valami névtelen levélben feljelentették. A magánlevél, mely a püspökhöz volt címezve, az ő kezeihez került, s én csak akkor tudtam meg, hogy mi van benne, mikor a püspök felolvasta. Láttam, hogy ebből a dologból esetleg baj lesz. Azért a levél felolvasása után így szóltam a püspökhöz:- Ejnye, ejnye! Az a vörös huncut így viselkedik? A püspök rám néz, s azt kérdezi:- Hát ismeri ezt a plébánost?- Hogyne ismerném - mondottam -, hiszen iskolatársam.- No, akkor itt a levél, intézze el, amint jónak látja, de aztán megszidja ám azt a vörös huncutot! így is történt. Azonban egynéhány hét múlva megint egy névtelen levél érkezett a püspök kezeihez, s az én J. barátom megint be volt vádolva. A püspök most már fel sem olvasta azt, hanem csak e szavakkal nyújtotta azt át: 93 Feltehetőleg Borsódy Jánosról van szó. Életrajzát lásd: 4. lábjegyzet. 93
