Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)
Dr. István Vilmos (1901 - 1910)
- Ezzel a vörös huncuttal csak bánjon el megint, s ha még egyszer panasz lesz ellene, akkor majd én beszélek vele. De erre nem került a sor. Többé nem jött feljelentés. Vilmos püspök, aki nagyon takarékos és egyszerű ember volt, örült, ha papjainál is egyszerűséget és takarékosságot tapasztalt. Azt is szívesen látta, ha bizonyos tőkével rendelkeztek, azt jótékony célok szolgálatába állították. Egyszer B. J., akkor boncodföldi plébános tisztelgett nála. Ez a plébános nagyon híres volt és ma is az szellemes ötleteiről. A püspök beszélgetés közben egyszer csak azt kérdezi tőle:- Te, János, hát már tettél-e félre valamit magadnak?- Igen is, méltóságos uram - hangzott a felelet -, hajó kedvem volt néha, a kalapomat. A püspök elnevette magát, s nem firtatta tovább a plébánost, mert hát Boncodföldén nemigen lehetett más valamit félretenni. Felindulásában, ha valamelyik cselédje valami baklövést követett el, erősen le szokta szidni az illetőt, s rendesen elcsapással fenyegette meg. De nemcsak azt, aki hibát követett el, hanem valamennyit. Egyszer az egyik családos inas szintén valami bajba került, s a püspök nagyon rátámadt. Utána nemsokára beállít hozzá ez az inas és kérte elbocsátását, felmondott. A püspök ránéz, s összevonva nagy szemöldökeit, ráförmedt: „Hát neked mi bajod? Miért akarsz te elmenni? Nem tudok én neked kenyeret adni? Csak maradj itt! Meg — 94