Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Szabó Imre (1869 - 1881)

Aztán tovább beszélt mintha semmi sem történt volna. Persze, aki jobb szeretett volna ott nem lenni, az a jó királyi tanfelügyelő volt.

Nagy János53, ki már mint vasszentmihályi (akkor rábaszentmihályi) káplán a magyar tudós társaság tagja volt, sokáig működött, mint teológiai tanár 34 évet töltött a tanári pályán. A szentírástudományt tanította, s ezzel kapcsolatosan a zsidó nyelvet is. Szabó Imre kanonokká akarta kineveztetni az öreg tanárt. Akkor szokásban volt az egyházmegyei papságot megszavaztatni, hogy kit tartanak érdemesnek a kanonoki stallumra. Szavaztak a papok, kik majdnem mindig tanítványai voltak Nagy Jánosnak. És a szavazatok legnagyobb része Nagy Jánosra esett. Egyik plébános, Molnár József54 oladi, nagyon furcsán okulta meg szavazatát: Elmondom ezt is. Azt írta: „Ha valaki 34 évig tanít zsidó nyelvet, s meg nem bolondult, méltó arra, hogy kanonokká kinevezzék.”

Fel is terjesztette Szabó Imre püspök őt első helyen. Megérkezett a kinevezés, illetőleg ennek jelzése. A püspök áthívatta magához Nagy Jánost és tudatta vele, hogy ki van nevezve kanonoknak. De - úgymond - senkinek most még

53 Nagy János (Szombathely, 1809. — Szombathely, 1885.) 1832. augusztus 27-én szentelték. Káplán volt Baltaváron és Vasszentmihályon. 1833-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. 1835-ben teológiai doktorátust szerzett. A szeminárium prefektusa, tanára. Zala megyei, majd Vas megyei táblabíró. Kanonok, a Szent Benedekről nevezett borchi címzetes apát.

54 Molnár József (Söpte, 1819.-Ólad, 1874.) A filozófiát mint kisszeminarista végezte. 1847. szeptember 30-án szentelték. Káplán volt Ikerváron, majd 1849. augusztus 11-től haláláig plébános Óladon.

61