Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Szabó Imre (1869 - 1881)

el ne mondja a dolgot, mert a hivatalos okmány még nem érkezett meg. Ki volt boldogabb, mint az öreg tanár, a nagyon tudós Nagy János. Ragyogó arccal ment ki a püspök fogadószobájából. A püspök kikísérte a vendégét a fogadószoba ajtajáig, melyet ő maga nyitott ki s egy kissé nyitva hagyott. Az ajtó mögé húzódva várta, mi történik az előszobában, hol Józsi huszár állott feszesen.- No! Hál’ Istennek, megvan! - mondja elég hangosan Nagy János.- Mi van meg, főtisztelendő úr? - kérdi a huszár.- Kanonok lettem, Józsi, kanonok! - felelte nagyon tudós Nagy János.- Gratulálok, főtisztelendő úr - mondotta a huszár. De ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és a püspök mosolyogva csak ennyit mondott:- Gondoltam, hogy eddig tart a titoktartás.

Nagyon tudós Nagy János hebegni akart valamit, hogy kimentse magát, de a püspök hirtelen eltűnt, s aztán maga beszélte el jókedvűen a sikerült tréfát környezetének. De azért Nagy János kanonok lett, s kedves embere Szabó Imre püspöknek.

Szabó Imre püspök valami félreértés miatt összezördült dr. Horváth Károly zalaegerszegi esperesplébánossal55. Ez a

55Horváth Károly(Gasztony, 1825.-Szombathely, 1910.) 1848. december7-én szentelték. Batthyány József gróf családjánál Alsószölnökön nevelő volt. 1856-ban elnyerte a rábaszentmártoni plébániát, és ott munkálkodott 1874-ig. 1862-ben doktorált. Szentgotthárdi kerületi esperese és tanfelügyelője. 1874-től zalaegerszegi plébános. Pastuchi címzetes apát. 1887-ben lemondott plébániájáról.

62