Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Perlaki Somogyi Lipót (1806 - 1822)

Az ő püspöksége idejében Szentmárton és Óperint külön jobbágyhelységek voltak. Ma már Szombathely város részei. Sok szegény ember lakott e helységekben. Éppen úgy, mint ma is, különösen az óperinti városrészben. A jószívű püspök éjjelenként gyakran vitt nekik fát a saját udvarából hol egyiknek, hol másiknak. A fa természetesen csak fogyott. A várhajdú kénytelen volt egyszer, mikor már megsokallotta, hogy a fa rohamosan fogy, a püspöknek jelentést tenni, hogy nem tudja, ugyan ki, de valaki a fát lopja.- Hát vigyázz rá jobban! - mondotta neki a püspök.

A hajdú szót fogadott és jobban vigyázott. De uramfia, mi történt? Egyik este a hajdú tetten érte a tolvajt. És ki volt a tolvaj? A püspök maga. A jó püspök látva a hajdú zavarát, csak ennyit mondott neki:- Meg ne mondd ám senkinek, hogy a püspök lopott!

Ebben az időben - írja Horváth Ferenc plébános - a püspöki palota nyitott átjáró volt a Kar utca (régi időben Karicsa) felől jövő s a piacra törekvő árusok és szekeresek számára. Somogyi püspökhöz a nap minden órájában be lehetettjutni. Természetesen a jelentkezők között sok volt a szegény, kiket ő sohasem bocsátott el valami ajándék nélkül. Mindenét elajándékozta, ha nem vigyáztak rá.

Komornyikja egyszer azt jelentette neki, hogy ő nem tudja hogyan, de csak két inge van már a püspök úrnak.

24