Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Felsőszopory Szily János (1777 - 1799)

natok és Szentatyák és az egyház és hazánk szokásainak szelleme árad el, s amelyeket fiai számára - hogy atyjuk oktatását szemelőn tartsák - kiadott, tanúsítják, hogy milyen nagylelkű és nagyszívű atya és főpásztor volt ő. Az egész egyházmegyét kánoni látogatás címén bejárta. Szombathelyen a gyönyörű püspöki palotát, a komoly egyszerűsége által kiváló papnevelő intézetet s végül a régi, kicsiny vártemplom helyett a felséges székesegyházat építtette. Azonban ennek belső díszét már nem láthatta, mert 1799. január 2-án, 64 éves korában, püspökségének 22. évében meghalt.”

Amikor a templom falai már nagyon magasra emelkedtek, egy nyári meleg napon napernyőjét kezében tartva fent járt az állások között, s fel-felment a legmagasabbakra is. Ezt a sétát egyébként majdnem naponkint megtette. Egy alkalommal az egyik munkás megszólította a püspököt, s figyelmeztetőleg mondá neki:- Méltóságos uram, vigyázzon, ne menjen feljebb!

A püspök mosolyogva s püspöki rangjára célozva így felelt:- Feljebb már én úgysem mehetek!

Szüy János püspöksége alatt történt. Az akkori dozmati plébánossal5 valami kiegyenlítetlen ügye volt egy szombathelyi

5 A korszakban a következők voltak dozmati plébánosok: 1776-tól Kaprontzay Mihály, 1779-től Nagy István, 1796-tól Klaudini András.

— 13