Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

Az egyetemen az „Egyházi folyóírásnak“ említett két szerkesztőjén kívül Szabó Imre tanárai voltak Vass László szombathely-egyházmegyei áldozópap, az egyháztörténelem tanára, már akkor a kar legidősebbje, egyideig a „Tudományos Gyűjtemény“ szerkesztője, 1832-től nagyváradi kanonok, termékeny író, amiért az akadémia tiszteletbeli tagjává választotta; Szalay Imre, szintén a szombathelyi egyházmegye áldozópapja, az egyetemen a lelkipásztorkodástan tanára, utóbb veszprémi kanonok, az igen elterjedt „Egyházi beszédek gyűjteményéinek szerkesztője, Fischer Bertalan szepesegyházmegyei áldozópap, az erkölcstan tanára, akkor „rektor magnificus.“

Az egyetemi ifjúságnak abban az időben hitszónoka, Szaniszló Ferenc, a szombathelyi egyházmegye áldozópapja hivatalának valódi mintaképe volt. Buzgó pap, kitűnő szónok, a teológiai tudományokban nagy jártassággal rendelkező férfiú, a „Fasciculi ecclesiastico-litterarii“ szerkesztője, a „Religio és Nevelés“ megalapítója és több éven keresztül tudós szerkesztője, utóbb nagyváradi kanonok és ugyanott püspök. Ennek a híres férfiúnak a működése nagy hatással volt Szabó Imre jövő irányára nézve.

Magában a papnevelőintézetben az elöljárókról nem sok a mondanivaló. Dercsik János rektor esztergomi kanonok és a kormány könyvcenzora volt; aligazgató gyanánt Döme Józsefet, lelkiigazgatónak a nyitramegyei Suraba Ferencet találjuk bejegyezve. Ismeretesebbek voltak a tanulmányi felügyelők: a tehetséges és jeles egyházi szónok hírében álló Hevánszky Lipót, kit Kopácsy prímássága alatt leginkább azért mellőztek, mert magyarul nem tudott, de magyarul tanulni sem akart és inkább a zágrábi egyházmegyébe vetette föl magát, de magyarrá mégse lett. A második tanulmányi felügyelő volt Szabó János az esztergomi egyházmegye áldozópapja, utóbb az egyetemen a keleti nyelvek tanára.1)

A papnövendékek között, akik Szabó Imrével együtt végezték a hittudományokat, vagy legalább az alatt a négy év alatt, melyet a központi papnevelőben töltött, szintén ennek az intézetnek voltak a növendékei, számosán akadtak olyanok is, akik utóbb kisebb-nagyobb hírnévre tettek szert. A sok közül megemlítjük Lányi Károlyt, a magyar egyház- *)

*) Tanítványai közönségesen Dágesnek nevezték.

78