Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

történelem íróját, Csajághy Sándort Kalocsáról, a későbbi Csanádi püspököt, Róder Alajost, Lopusnyi Ferencet, Szabad Ferenc kassai nagyprépostot, Strossmayer József diakóvári püspököt, Danielik János püspököt, Kaczvinszky Viktor jászói prépostot, Kádas Rudolf volt főigazgatót stb.

A papnevelő elöljáróságának a növendékek magaviseletéről és előmeneteléről vezetett hivatalos kimutatásai azt bizonyítják, hogy Szabó Imre vallási kötelességeinek teljesítésében ,,pius“, „exemplaris“ volt; természetére „hilaris, modeste hilaris“, a felsőbb osztályokban „gravis“, elméje „praeclarum“, tanulásra „diligens“, hangjára „vocis suavitate et modulatione excellit“,1) szónoki előadásra „modus dicendi ad populum praestans.“ A papnevelőben nagy szorgalmat fordított a német nyelv megtanulására. Mint első évesről találjuk följegyezve: „Examen e lingua germanica cum insigni profectu subivit.“

A teológiai tanulmányokban tett előmenetelére nézve a legjobbak közé tartozott. Előtte járt rendesen Lopusnyi Ferenc és Hőbe Károly pécsi egyházmegyei; mikor első jeles volt, vele egyenlő érdemjeggyel dicsekedhetett Szabad Ferenc, a későbbi kassai nagyprépost. Legkevesebb szorgalmat fordított Szabó Imre a keleti nyelvekre.2)

3. IRODALMI MUNKÁLKODÁSA A „GYAKORLÓ ISKOLÁDBAN.

Szabó Imre tanulmányai mellett egész lélekkel csüngött a magyar és különösen az egyházi irodalom művelésén. Egyik legmunkásabb tagja volt az akkori „gyakorló“, ma pedig „magyar egyház-irodalmi“ iskolának. A kezdetben „magyar társaság“ név alatt létrejött egyesülettől az elöljáróság megtagadta a megerősítést, de nem azért — mint Séda Ernő, a magyar egyházirodalmi iskola történetének írója gondolja *)

*) Harmadéves korában a II. múzeumban cantus praefectus volt.

2) Érdemsorozata az egyetemen: I. évben: egyháztörténelemből második jeles, arab nyelvből hetedik jeles, szír nyelvből a tizedik jeles; II. évben: alaphittanból harmadik jeles, újszövetségi szentírástanból a negyedik jeles; III. évben: ágazatos hittanból első jeles, erkölcstanból hatodik jeles, neveléstanból jeles; IV. évben: lelkipásztorkodástanból harmadik jeles, hitelemzéstanból negyedik jeles, egyházjogból második jeles. IV. éves korában a III. múzeum ductora volt.

79