Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre
inányos műveltsége, kedvező anyagi helyzete és ennek arányában mindenkor gyakorolt jótékonysága, valamint országos törvényeink által számára biztosított állása folytán mindig a legtiszteltebb osztályhoz tartozott. Ezt a tiszteletet, különösen a régebbi időkben fokozta az a körülmény, hogy a magyar klérusban a világ a legelőkelőbb családok neveivel találkozott s tényleg nem volt egyházmegye, melyben a legjobb hangzású családneveknek egy-egy viselője ne akadt volna. Az esztergomi érseki széken közel két századon át királyi vérből származott hercegek és hatalmas magyar arisztokraták fiai ültek. Szabó Imre abba az egyházmegyébe kívánkozott, melynek területén született és nevelkedett. Mikor Szabó Imre 1831. őszén a veszprémi egyházmegye növendékpapjai közé került, a Sennyeiek, Eszterházy Imrék, padányi Bírók, Bajzáthok székét 1825. óta Kopácsv József ülte. Innen került utóbb a prímási székre. A megtestesült tekintély volt, egyike Magyarország legtekintélyesebb főpapjainak, amellett nagy emberismerő. A veszprémi papságnak számos tagja már akkor saját érdemei által köztiszteletet vívott ki magának az egyházmegye határain túl is. Több fiatal papja utóbb fontos szolgálatot tett az egyháznak és hazának egyaránt. A káptalan élén állott Kíilley János; tagjai közt volt Kolosváry Sándor, a nagynevű egyházi szónok, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja, akinek közzétett magvas egyházi beszédeit a magyar klérus nagy tetszéssel fogadta; a nagytudományú Laszkallner Antal, volt szemináriumi lelkiigazgató, aki korának egyik legtermékenyebb magyar írója volt; Balassa Gábor, aki Kopácsy püspök titkára volt, utóbb a szombathelyi püspöki székre került. A püspöki udvarban találjuk Bezerédj Miklóst, aki utóbb több országgyűlésen mint a káptalan küldöttje széles jogi ismeretei és szónoki tehetsége által Lonoviccsal versenyzett. A papnevelőben találjuk Osterhuebert, a későbbi Tarányi Ferenc kanonokot, Vezerle Ignácot, akkor tanulmányi felügyelőt, utóbb az erkölcstan és lelkipásztorkodástan tudós tanárát, Udvardy Ignácot, a híres kanonistát, Korizmics Antalt, Hajós József szemináriumi igazgatót és Szabó Imre tanárát az egyháztörténelemből, Szabó Lászlót, a zsoltárok jeles fordítóját, Guz-76
