Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
lehelletével kellett akárhányszor melegítenie ujjait, hogy a könyvben lapozni tudjon. Teljes egyhangúságban, s nagy bizonytalanságban teltek itt napjai, társait is csak időnkint a kötelező séta alatt látta. Látogatókat is alig engedtek be, s mikor a nagyhéten e sorok írójának sikerült bebocsátást nyernie, két bizalmi és két szuronyos vörösőr között 10 percet beszélhetett a fogoly püspökkel. Húsvét ünnepe szomorú bizonytalanságban telt el, utána pedig új túszokkal és új foglyokkal népesedett be a gyűjtőfogház. A túszoknak némi kedvezmények jártak: szabad dohányzás és társalgás, a cellák ajtainak nyitvatartása napközben. E kedvezményeket a püspök csak később kapta meg, László Jenő fővádbiztos kieszközlésére. Május 2-án reménysugár vetődött a börtön sötétjébe: hírek jöttek az elzárt falak közé, melyek a kommün végét jósolták, ezek azonban nem váltak valóra. Hiábavalók voltak a püspök hozzátartozóinak kísérletei is kiszabadítása érdekében. Hiába interveniált a Szentszék a bécsi nuncius útján, az olasz misszió, Cunningham ezredes az angolok részéről, a francia követség, Kun Béla különböző hazudozásokkal ámította el a közbenjárókat. Május vége felé a püspök borotválkozás közben infekciót kapott, s orbánca kezelése céljából a svájci Vörös Kereszt közbelépésére a Park-Szanatóriumba szállították át hatodmagával. Őrizetét négy detektív és 12 vörös vasas látta el. A szanatóriumi tartózkodás üdülés számba ment a gyűjtőfogház kényelmetlenségéhez képest. Pünkösd napjától kezdve titokban cellájában misézett. A júniusi ellenforradalmi megmozdulás napján lélekzetvisszafojtva várta d. u. 3 órakor a Lehel-laktanya tüzérségének jeladó ágyúlövését az internáltak társasága. I). u. 6 óratájban már talpon volt az egész vörös Budapest, s nyilvánvalóvá kezdett lenni a kísérlet kudarca. A foglyokra nézve a 24-ről 25-re virradó éjtszaka majdnem végzetes lett, ismeretlen helyről származó parancsra a parlament pincéjébe akarták őket elszállítani, s csak a doktorkisasszony, dr. Kiima Ilona osztályvezetőorvos lélekjelenléte és a telefonhoz kapott Haubrich városparancsnok intézkedése mentette meg őket a szomorú megkinzatástól és haláltól. Mikes püspök azonban ettől kezdve a túszok listáján első helyen szerepelt, mint ki végzendő arra az esetre, ha a legcsekélyebb ellenforradalmi megmozdulás 456
