Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

történik. Ennek a biztos tudata, betegségének javulása s a szökés aránylagos könnyebb lehetősége érlelte meg a püspökben a gondolatot, hogy a kommün bukása előtt elmenekül börtönéből. Molnár József komornyik közvetítésével Brenner János építészmérnök, Kemenes Géfin Lajos színművész és Palló Imre segítségével a püspök július 30-án álruhában egy hátsó folyosón a vörösőrök sorai között elhagyta a szanatórium épületét, s Auer főhadnagy és Nógrády főkalauz szombathelyi hívei támogatásával egy Pinkafőre irányított zárt gyapjúszállító kocsiba zárva komornyikjával együtt eltűnt a fővárosból, miközben nemcsak fogolytársai, de az egész vörös nyomozó és rendőr-apparátus tűvé tett érte minden zugot. Így 31-én éjjel nyolctagú detektív társaság verte fel a szanatóriumban maradt többi foglyot ügyük felülvizsgálata címén, mire tiltakozásukra Haubrich szigorított őrséget állított a szanatórium bejárója elé. Ez volt a megmentője a szanatóriumban maradt foglyoknak az augusztus 1-én megbukott tanácskormány részeg terroristáival szemben, akik utoljára rajtuk akarták kitölteni bosszújukat, s csak az őrség erélyessége akadályozta meg őket vérontási szándékukban.

Mikes püspök a szanatóriumból való kiszabadulása után másnap reggel indult el vonatával Kelenföldről. Jutásig jutott el csak a vonat, mikor már híre jött a kommün bukásának. Ezért Somlóvásárhelyen a püspök elhagyta menedékhelyét, egy éjjelt az Erdődy grófok kastélyában töltött, másnap pedig a károlyházi majorban rejtőzködött el Baráth József erdészházában, amíg a biztos hírek megérkeztek a rendszerváltozás felől. Károlyházáról Csabrendekre, majd rövid itt tartózkodás után ismét Somlóvárra, s Vépre költözött a püspök augusztus 5-én, ahonnan 20-án feledhetetlen ünnepség között vonult be székhelyére.

Zárlat alá vett püspöki várába ugyanis nem térhetett vissza azonnal a megyéspüspök. A zárlat megszűnt ugyan, amint a kommün a vallásügyek népbiztosává Fáber Oszkárt kinevezte, de a püspökvár szomorú sorsra jutott. Először különböző átutazó szovjet megbízottaknak és szakértőknek volt kellemes otthona, vidám dáridók színhelye az alkohol tilalom nagyobb dicsőségére, később aggok házává avanzsált a hatalmas termekből álló palota, de az elhelyezkedés nagyon nehezen ment, s lakói nagyon kényelmetlenül érezték magukat

457