Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
külső ápolók előtt kiütéses tífusz gyanúja miatt lezárattak, no meg a lelkigyakorlatok elvégzésére kaptak papnövendékeink 3 napi szabadságot évente. Az ápolói szolgálat 1916. május 19-i terminussal ért véget. A negyedévesek papszentelésre kerültek, a III. év hallgatói között kettő meghalt (Bassa és Persehy), a fokozatosan rosszabbodó ellátás következtében megszaporodtak a megbetegedések, új III. évesek alig kettenhárman voltak, úgyhogy az 1916. május 19-i napiparanccsal papnövendékeink a katonai ápolástól ünnepi keretek közt a lietegek és orvosok őszinte sajnálatára elbocsáttattak. Kispapjaink emberbaráti munkája annál nehezebb és annál érdemteljesebb, mert az ápolás egész embert igénylő munkája mellett kétnaponkint, majd háromnaponkint váltakozva az előadásokat is látogatták és szorgalmasan vizsgáztak, bár a tanítás a szeminárium épületének a püspöki elemi fiúiskola részére való átengedés folytán 1914. szeptember 18-tól 1916. április 8-ig igen nagy nehézségekbe ütközött, minthogy az előadótermeket a kis elemi iskolások foglalták el.1) Az egyházmegyének egyetemen tanuló papnövendékei közül Murányi László, Palkó János, Székely László és Szendy László is kivették részüket sebesült hőseink ápolásából. Murányi és Palkó Wienben a Reservespital No. 1-ben kaptak betegápolói kiképzést s az Irgalmasok kórházában teljesítettek betegápolói szolgálatot. Székely és Szendy az innsbrucki egyetem belgyógyászati klinikáján nyerték kiképzésüket és 1915. júniusától 1918. júniusáig a különböző tartalékkórházakban, a csapatkórházban és a ragálykórházban ápolták a sebesülteket. íme a szombathelyi egyházmegye világháborús szereplése statisztikai adatokban. Csekélységnek látszik talán az egész, világrengető nagy tettek nem örökítik meg a történelem lapjain a szereplő személyeket, de a csendben és névtelenségben áldozó hazaszeretetnek, a harcmezőn és a kórházi ágyak mellett kifejtett kitartó munkának, a katolikus papság hűséges hazafiságának, a krisztusi charitas jegyében véghezvitt testet-lelket gyógyító működésének emléklapja lesz e szerény elsorolás. Talán példát ad az utókornak, talán buzdítani fog, buzdítás lesz paptestvéreknek, kik a harci eszközt letéve fáradságos verejtékkel munkálják izgalmas idők mul‘) L. Papnövendékek protocolluma 1916. 452
