Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

Geosits István, sz. Szentpéterfa 1899. október 6. (1920—1922.)

Kiár Ferenc, 48. gy. e. zászlós, sz. Zalaivánd 1896. október 5. (1918—1920.)*

Kosa József, sz. Zalaegerszeg 1895. december 1. 69. gy. e. (1914—1915.) A háború után a veszprémi szemináriumba lépett és ma ennek az egyházmegyének papja, Zalakoppány plébánosa.

Lőrincz Ernő, sz. Hidashollós 1892. július 5. 85. gy. e. (1912—1915. IX. 15.),

Mikos Ferenc, 15/141. azelőtt 41. honv. tábori tüzérütegnél tüzér, sz. Talapatka 1899. augusztus 25. (1918—1919.)

Németh Lajos, 4. bosnyák gy. e. önk. tizedes, sz. Felsőszilvágy 1899. március 23. (1919—1922.)

Oszvald István, sz. Pápa 1897. (1918—1920.)

öveges István, sz. Páka 1897. augusztus 20. (1918.)

Pauker József, 83. gy. e. önkéntes, sz. Nagycsákány 1896. (1919—1921.)-, Meghalt 1928. májusában harctéren szerzett betegsége következtében.

Vörös Viktor, 48. gy. e. hadnagy, sz. Belatinc, 1896. április 12. (1918—1919.)

szirmabesenyői Szirmay József, született Sarajevoban 1886. május 14-én, Géza, a boszniai kormány tanácsosa és Luksch Jozefa szülőktől. Elemi iskoláit Sarajevoban, a gimnáziumot Kassán a premontrei főgimnáziumban végezte, mint a M. Kir. konviktus növendéke. Betegség miatt tanulmányait 1904-ben félbeszakította és csak az 1904—1905. évben a békéscsabai ev. ref. Rudolf főgimnáziumban fejezte be. Az 1905—1906. tanévben a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott és látogatta egyben a Keleti Akadémiát is. 1906-ban a hadsereg kötelékébe lépett, s ott is maradt 1918-ig, illetőleg 1923-ig. Leszerelése után 1923-ban az egyházmegyébe felvétetett és az első évi teológiát az innsbrucki Ferenc-Lipót egyetemen mint a Canisianum növendéke, a II—IV. évet Wienben, mint a Pazmaneum növendéke végezte. Harctéren szerzett betegsége miatt nem szenteltette fel magát. Magyaron kívül beszéli a német, francia, angol és a horvát nyelvet, és a többi délszláv nyelveket.

Katonai szolgálatot teljesített: Mint főhadnagy került a harctérre a II. Vilmos württenbergi király nevét viselő 6. huszárezrednél. Három havi csapatszolgálat után, mint vezérkari minősültségű tisztet beosztották a 2. lovas-hadosztály parancsnokságához parancsőrtiszti minőségben 1914. decemberében. 1915.. májusában dandárvezérkari tiszt lett a 16. lovas-dandárnál. 1915. novemberében vezérkari tiszt lett a Hauer-féle lovas-hadtest parancsnokságánál. 1916. októberében dandárvezérkari tiszt a 48. gyalogdandárnál. Itt érte 1916. decemberben a vezérkari testülethez való beosztása és 1917. februárban századossá történt előléptetése.

Miután a háború kezdetétől 41 hónapig állandó frontszolgálatban állott, s ez idő alatt megfordult az orosz, erdélyi román és olasz hadszíntéren, 1917. decemberben Wienbc nyert beosztást a hadseregfőparancsnoksághoz tartozó hírszerző osztályhoz. Itt működött az ú. n. defensiv csoportban mint az ellenséges kémkedés elhárításának szervezési szakreferense. Az 1918. október 31-én bekövetkezett összeomlás után a közös intézmények liquidálásánál mint magyar kormánybiztos működött a magyar érdekek védelmére.

1919-ben a kommunizmus bukása után ugyanezen ügykörben a m. kir. hadügyminiszter wieni katonai megbízottja mellett működő katonai és diplomáciai hírszerző osztálynak vezetője lett. A második királylátogatás után a hadseregből saját kérésére elbocsáttatott.

Kitüntetései a következők: a) belföldiek: III. osztályú vaskoronarend, III. osztályú katonai érdemkereszt, az ezüst és bronz Signum laudis, Károly csapatkereszt. b) külföldiek: III. osztályú bolgár királyi katonai érdemkereszt comtourja, a IV. osztályú bolgár királyi katonai érdemkereszt, mindkettő hadi

436