Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
ékítménnyel, kardokkal vitézségi szalagon, II. osztályú porosz királyi vaskereszt, a Schaumburg-Lippe hercegi hadikereszt I. és II. osztálya, a török császári vasfélhold, a német lovagrend Mária-keresztje.1) KATONAPAPJAINK. Sohsem volt ennyi gyász és ennyi rom, Sem ennyi vér, — sem ennyi szeretet! (Krüzselyi Erzsébet: A vén idő beszél.) A háború ezreket szólított ki a megszokott otthonból, sodort ezer veszélybe. Ezeket lehetőleg megszüntetni, az otthon vigaszát megadni, egyre másra hagyták el az egyházmegye papjai a csendes falusi szentélyeket, hogy kórházakban, az első vonalakban megosszák egyenruhás híveikkel nemcsak a nélkülözéseket, hanem azt a lelki többletet is, melyet a papi lélek az egyházi rend szentségének kegyelemgazdagságánál fogva lelki kiművelésének otthonából: a szemináriumból és az imádságos paplakokból a nehéz helyzetben levő lelkeknek hazulról magával hozott. A harcba induló vitézt ők hozták lelki megnyugvásra és békére, a szenvedőt, a sebesültet ők vezették az isteni Gondviselés akaratában való megnyugvásra, az elköltözöttek szemeit az otthoniak, a szeretett családtagok helyett ők zárták le, ők helyezték el a fáradt testet az anyaföld ölébe: a tábori lelkészek. A szombathely-egyházmegyei katonapapok értékes és fáradságos munkájának emléke legyen működésüknek szerény szavakba elrejtett vázlatos megrajzolása. ❖ Bartal József, született Lékán 1884. augusztus 20-án, korábbi családi neve Zmarits volt, melyet 1905-ben változtatott át Bartal-ra. János cipész fia. Egyaránt beszéli a német és magyar nyelvet. A szombathelyi szemináriumba felvétetett 1904-ben, itt végezte el a hittudományi tanulmányok négy évfolyamát, melyek befejeztével pappá szentelték 1908. júl. 2-án. Káplán volt Vizlendván, 1909-ben Királyfalván, 1910-ben Pörgölényben, 1912-ben Rábaszentmártonban és Nagyszentmihályon, 1913- ban Pinkafőn, 1914-ben adminisztrátor Felsőszénégetőn, *) *) L. szemináriumi törzskönyv 1923. és 1927. október 17-én Wienben kelt levél. 437
