Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
vidéki népfelkelőkkel Kapuvár leié a Kanizsa irányából előrenyomuló horvátok ellen. Kapuvár táján csatározásokat is folytattak a horvátokkal, de nem valami dicsőséges eredménynyel, mert a népfölkelők, kiket csak a hazafias lelkesedés vitt, de kellő katonai kiképzésben nem részesültek, a katonai taktikával támadó horvátok elől megfutottak. így került vissza Illés Ferenc is a szülői házhoz, ahol már várta nagybátyja és visszavitte a szökevényt a szombathelyi líceumba. Illés haláláig emlegette ezt a keserű visszavitelt és mindig sajnálta, hogy nagybátyja megakadályozta a honvédségbe való belépését. Illés József aztán az iskoláit időközben befejező unokaöccsét, mint afféle tekintélyes és befolyásos ember a szombathelyi püspöki aulában, az ott uralkodó felfogás ellenére is — Balassa püspök nem vett fel katona kispapot — sikerrel protegálta és így nyert felvételt a szombathelyi szemináriumba, melyet 1855. április 9-i felszentelésével hagyott el.1) Balassa püspök először a Pazmaneumba akarta őt küldeni, de a püspök közbejött halála miatt Szombathelyen végezte el az egész teológiát.2) A papság a 48-as vívmányokkal szemben meglehetősen tájékozatlanul és tanácstalanul állott. Megkezdődvén minden vonalon a nemzetőrségbe és a honvédségbe való toborozás,, a kiváltságokat általánosságban megszüntető márciusi napok hangulata következtében sok papot is felszólítottak a Közlöny 27-dik számában megjelent rendeletre való hivatkozással a polgári hatóságok, hogy lépjenek a nemzetőrség tagjai közé. így egyedül Szombathelyen a 405 főnyi nemzetőrségbe 20 papot is alkalmasnak találtak. Hasonlókép történt a sorozás és toborzás a vidéken is, ami főkép a lelkipásztori munkát teljesítő papság körében bizonyos lelki meghasonlást idézett elő. Május 19-én kelt és a püspöki szentszékhez *) *) L. Liber Ordinationum II. kötet, 116. 1. 2) L. Illés György pornóapáti plébánosnak 1929. június 22-én kelt levelét. A levélíró édesapja négy évvel volt fiatalabb Illés Ferencnél és így jól ismerte a bátyjával történt dolgokat. Illés Ferenc e levél szerint még késő öregkorában is szeretettel őrizte népfölkelői kardját, s azt a 90-es években ajándékozta oda bérmaajándékkép Török Károly vármegyei árvaszéki elnök Béla nevű fiának, aki a Ludovika-akadémia növendéke volt. E sorok írója is látta még Illés Ferenc nagypréposti házának udvarán a piros-fehér-zöld színre festett kutat, mely mindjárt a bejárattal szemben elárulta a belépőnek az ősz kanonok kuruc magyarságát. 413