Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

hány nyelvbarát segítségével 1831-ben megjelent az első kötet* mely tudományos körökben oly élénk feltűnést keltett, hogy az Akadémia minden habozás nélkül február 15-én a szerény és egyszerű papot a fényes nevű tudósok közé tb. tagnak beválasztotta.1) Ez volt az utolsó babér, mit életében aratott. A lélek még üde volt, de a test erőtlen. A toll kiesett a tudós kezéből s Kresznerics 1832. január 18-án átvirradt az örökkévalóságba. Mire a második kötet megjelent híres szótárából* őt már eltemették.

Életében társaságban nem igen forgott, a világ zajától távoltartotta magát, nagyobb utazást is csak Magyarországon tett (1796 és 1805). Nem kerülte az embereket, de nagy szerénysége visszavonulásra kényszerítette. S mégis minden eseményt jól ismert, ami a világban történt. Tájékozottságával meglepte a vele érintkezőket. Amikor meghalt, megtudták ennek forrását: kéziratai között három kötet levelet találtak. 533 levél, mely mindmegannyi a napi események hűséges leírása, belőlük formás történetet lehetne írni. Legszorgalmasabb tudósítója s leghívebb barátja Sághy Ferenc volt, ki mint egyetemi írnok, majd nyomdafelügyelő tudományos körökbe is bejutott s mint írói vénával is rendelkező a poétáknak volt szívesen látott vendége. 123 levél maradt fent tőle. Szorgalmasan levelezett Kresznerics idősebb paptársaival és régi tanítványaival, mert az előbbiektől maga is tanulhatott, míg az utóbbiaknak mindvégig atyai barátjuk akart maradni.

„Elhúnyt már Kresznerics — mondta Szilasy János bánatos szívvel, midőn az Akadémiában Kresznericsről megemlékezett — de élnek tettei, oktatásai és munkái. Elhúnyt, örökre elhúnyt, de kitörölhetetlenek tettei szívünkből, tanításai elménkből s neve történetünkből.“ (Tudós Társaság Évkönyvei. 1833.)

Irodalom: Magyar Koszorú. 1832, Magyar Kurír. 1832, Jelenkor. 1832, Szilasy: K. F. élete. Pest, 1833. M. Tudós Társaság Évkönyvei 1831—33. Pauer: Az egyházi rend érdemei. Székesfehérvár, 1847, M. Sión 1893, Kazinczy F. levelezése. I—IV. Magyarország vármegyéi és városai. III. 341. Márki: K. F. leveleskönyve. Pest, 1914. Szinnyei. VII. 276. Ferenczi: Magyar írók 287. Pálinkás: K. F. élete. Szombathelyi Újság, 1902. Mohi: A horvátok bevándorlása. 29 o., Tudományos Gyűjt. 1819. XII. — K. F. kéziratai a M. N. Múzeumban, az Egyet. Könyvtárban s az Akadémián vannak.

Dr. Nagy Gábor (1756—1809) Nagy József szombathelyi kanonoknak, Szily egykori titkárának volt az öccse. 1756-ban

*) „A m. t. akadémia 1831. febr. 15. az alsóbbrendű egyháziak közül egyedül őt választá tiszteleti tagnak.“ Szinnyei i. m. VII. K. 277. 1.

384