Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
született Zalapáhokon. Középiskolai tanulmányainak végzésére bátyjával együtt Kőszegre, majd Győrbe ment, majd Budán járt iskolába s jó viseletével és kiváló bizonyítványával mindenütt a legelsők közé küzdötte fel magát. Mikor kispapnak jelentkezett, Szily örömmel vette fel növendékei közé s tanulmányainak végzésére a római Collegium Germanico- Hungariumba küldötte. Nagy Gábor volt az ezidőben felállított szombathelyi egyházmegye harmadik ,,kis bíborosa.“ 1782. január 25-én szentelték fel Rómában, de továbbra is itt maradt s rövidesen megszerezte a teológiai doktorátust. Az intézetben szokás volt, hogy Mindenszentek ünnepén a szentbeszédet egyik növendék mondotta s ezen a pápa ő szentsége is résztvett. Ez évben Nagy Gábort érte a kitüntetés, neki kel-Nagy Gábor aláírása. lett volna VI. Pius előtt szónokolnia. Már nagyban készülődtek az ünnepre, mikor megjelent II. József rendelete, melynek értelmében a birodalom papnövendékeinek ott kellett hagyniok Rómát s Páduába vonultak. II. József féltette ugyanis papjait Róma szellemétől. Neki hajlongó, udvarló, mindenben engedelmeskedő papok kellettek, Róma gerinces magatartását nem nézhette. Páduában egy évet töltött s azután hazajött egyházmegyéjébe. Kőszegen káplánkodott, majd a zalamegyei Lenti plébánosa lett, de mikor megnyilott a szeminárium Szombathelyen, Szily püspök őt teológiai tanárnak nevezte ki, meghagyván őt a lentii plébánia tulajdonában. Az egyházjogot és történelmet tanította a kispapoknál. Elsőrangú tanerő volt, kinek hírét a keze alól kikerült kispapok messze vidékre is elvitték. 1794-ben, mikor bátyja és Szily püspök közt a sajnálatos ellentét felmerült (I. k. 99. s köv. 1.), Nagy Gábor elhagyta katedráját s lentii plébániája hívei lelkigondozásának szentelte idejét. 1802-ben Herzan bíboros hívására újra elfogadta a szeminárium jogi és históriai tanszékét. A bíboros 25 385
