Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
11-én lejött a haldoklóhoz Ángyán professzor, de vissza is utazott: a nagyhetegen már nem segíthetett. Hidasy püspök 1900. október 11-én este 10 órakor, életének 72-ik, áldozópapságának 49-ik, püspökségének 18-ik ■évében visszaadta lelkét Terem tőjének. Halálakor a szemináriumi élet reformjának csendes, de nagy munkája be volt fejezve. A kispapok tudták, kit vesztettek benne és mélyen gyászoló lélekkel virrasztottak ravatala mellett. De amikor gvászfátyolos lámpák, fekete lobogók, minden rendű és rangú emberek s megszámlálhatatlan néptömegen át utolsó útjára kísérték a nagy püspököt, mikor látták, mily mély és általános a gyász, úgy érezték, „hogy ez az út szomorú és mégis diadalát volt: az erény, a szellem, és a szeretet diadalútja.“ „Az újságok — írja Fábián Gábor főduktor — gyászkeretben jelentek meg; igen szépen nyilatkoztak elhúnyt püspökünkről és lehetőleg híven törekedtek őt jellemezni. De oly kimerítően jellemző, oly szívhez ható szavakat seholsem hallottunk, mint ft. Spirituális urunktól. Szerinte gondviselésszerű férfiú volt. Igazi nagy ember. Az isteni gondviselés eszköze, küldötte. A szó legszorosabb értelmében apostol, akinek küldetése volt a papi és egyházi szellem fölkeltése, továbbfejlesztése, az egyházmegye újjáalakítása. Papjaiért, híveiért élt az Isten dicsőségére. Felelősséget egyedül Istennel szemben érzett, emberi tekintetek el nem térítették az Úr akaratának teljesítésétől. Fegyverei voltak erényei: a bold. Szűz kiváló, buzgó tisztelete — az Oltáriszentség iránt megnyilvánuló nagy szeretete (mindennap órákat imádkozott kápolnájában s bármilyen előkelő vendége volt is, az ebéd utáni szentséglátogatást soha el nem mulasztotta). . . . Az ő aszkézise volt az imádság szelleme. ... És az Ür szerette őt, mert megsanyargatta: nem engedte meg neki azt az örömet, hogy az elhintett jó mag termésében gyönyörködhessék. . . . Utolsó betegsége, mely sírba vitte, május 16-án kezdődött, azon a napon, amikor egyházmegyéjét a szentséges Szívnek ajánlotta. . . . Épen ezért megérik majd a gyümölcs. . . Szeretett püspökünk élni fog műveiben, szelleme közöttünk marad. A szellemi megújhodás örökké hirdetni fogja őt egyházmegyénkben . . 18' 275
