Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - V. Egyed Ferenc: Balassa Gábor
A szépen indult nemzeti fejlődésbe ellenséges ember konkolyt hintett. Elvetette a vallási és politikai szakadások magvát. „Tapasztalásból tudjátok — írja —- miként törekedtek az álpróféták a világosság neve alatt elhomályosítani elmétekben Isten ismeretét... a sajtó legiidvösebb szokásaink, a kormány és egyházi fegyelmi rendszernek kigúnyolására használtatott; az egyház és haza jobblétének ellenére veszedelmes társulatok alakultak; közös iskolák terveztettek, amelyben a hittan előadása megszűnne. A tekintély . . . először áz egyházi, azután a világi hatóságoké is ostromoltatott ... A királyt végzésileg letették és száműzték . . .“ Bár egyenlőségünk az égben van, mégis a múlt márciusban törvénybe iktatták a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget és . . . mindenki azt hitte, jön az aranykor. „Azonban a jámbor kebel megcsalatkozott, — folytatja a körlevél — mert lett jajgatás, lett könnyhullatás, lett fájdalom.“ Sajgó szívvel állapítja meg, „ha egy nép meghidegült Isten iránt, tévutakra vetemedett, mindenkor rásúlyosodott arra Isten keze.“ Azért érte a sok szerencsétlenség a magyar nemzetet, mert messze tért el Istentől. Vissza tehát Istenhez — adja ki a jelszót — s ez az ország újra felvirágzik.1) Ugyanebben a hangnemben ír papjainak is és őket a nagy világégés után fokozottabb munkára hívja fel.2) Ettől kezdve minden politikai ügytől elvonul. Nem törődik már mással, csak híveinek és papjainak lelki ügyeivel, amihez néha-néha persze más ügyek is járulnak — mint pl. a nyomorgók segítsége. Élete végén is azzal a buzgalommal karolja fel az ügyefogyottak sorsát, mint valamikor fiatalabb korában. 1849. december 21-én Scitovszky János hercegprímás Bécsből azt írja Balassának, hogy báró Haynau katonai penziót akar felállítani a harcképtelenné vált magyar katonák részére és erre a célra a klérust is adakozásra kéri. Mert ebben a segélyben részesülnének ,,a cs. és kir. hadseregnek — őrmestertől lefelé — megcsonkult vitézei és a magyarországi felkelőknek a forradalmi harcban saját élelmük megszerzésére alkalmatlanná vált egyénei“, sőt később csak a „magvar- és erdélyországi cs. és kir. ezredeknek élelmüket megkeresni lehetetlenné vált egyénei.“ Balassa készséggel karolja fel az ‘) Szomb. püsp. lev. I. állv. 1849. nov. 30. 371. kurr. 2) U. o. 370. kurr. 24
