Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

Mariae non peribit.“1) Nagyszerűek voltak évvégi beszédei is, amelyeket búcsúzáskor intézett távozó kispapjaihoz.

Ilyen bensőséges intelmeket gyakran intézett növendékeihez. „Megrendítő beszédei“ után végül „a szeretet könnyei közt adá rájuk áldását.“2) Gyakran adta maga a májusi elmélkedési pontokat; május első felében, mindaddig, míg a bérmálások vidékre nem szólították, ő adta a „punetát“, a

A szeminárium oltára. (1884 óta.)

„nála megszokott igazán szívhez szóló modorban.“3) A papszentelés előtt is megható beszédeket szokott intézni a szentelendőkhöz. Az iskolai év elején tartott lelkigyakorlatokat maga is végighallgatta az előjárósággal egyetemben.1) Ha betegség nem akadályozta, résztvett a szentbeszédgyakorlatokon, a törvényfelolvasáson, az októberi és májusi ájtatosságon, ünnepélyeken és sok más alkalmon.

‘) TP. 1883. okt. 2.

a) KP. 1889. szept. 19.

3) TP. 1887. máj.

4) TP. 1883. szept. - -255