Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
Az első Veni Sancte után1) magához hivatta az elöljárókat és tanárokat, meleg hangon buzdította őket az intézet fölvirágoztatására és különösen az egyöntetű működés szükségességére hívta fel figyelmüket. Elrendelte, hogy havonta vagy legalább is kéthavonta tartsanak értekezletet s ott beszéljék meg a teendőket és azok kivitelének módját. Ekkor hozta be az úgynevezett scabellumokut is: vagyis kisebb öszszefoglaló vizsgákat, amelyeken őmaga vagy a rektor is jelenvolt. E scabellumok végleges alakja és ideje csak idővel, ellenkező szempontok és észleletek alapján tisztázódott. Egy év múlva a konferencia abban állapodott meg, hogy a scabellum üdvös a növendékek szorgalmának serkentésére s minden tanár félévenként kettőt fog tartani.2) De a következő évben3) már kifogások merülnek föl ellene: hátráltatja a rendszeres haladást. A püspök az ellenvetés ellenére fenntartja a scabellum rendszerét s 1885 X. 8. kelt leiratában csak kísérletképen enged változtatást rajt és egyúttal elrendeli, bogy ezentúl egy napra csak egy vizsgálat essék, hogy a növendékeket szigorúbban megvizsgálhassák. 1886. február 6-án belemegy, hogy a scabellumok idejét és számát teljesen a tanár döntse el. De 1894-ben újra megkívánja, hogy minden tanár félévenként két seabellumot tartson s ennek anyagát vele előre tudassa.4) A Hidasy által behozott elöljárói és tanári konferenciák valóban legjobb eszközei lettek az egyöntetű működésnek. Ez értekezletek jegyzőkönyvei bepillantást engednek abba a komoly, lelkiismeretes munkába, amely állandó következetességgel, lépésről-lépésre valósította meg a püspök intencióit. Az a konferenciai nyilatkozat, hogy a tanári kar „arra fog törekedni, hogy ne merüljön föl semmi oly hiány, mely a tanári testület működésére legcsekélyebb árnyat vehetne,“5) őszinte megnyilvánulása annak a vágynak, hogy a tanárok a nagy püspök intencióit utolérjék. De az aszkéta püspök is tudott gondoskodni arról, hogy akarata ne kényszernek lássák, terveit az elöljárók szívük szerint megszeressék és kitalálják. Azért olykor maga ad tárgyat s megvitatni való anyagot 9 TP. 1883. szept. 30. *) TP. 1884. okt. 4. 3) TP. 1885. okt. 4. 4) TP. 1894. szept. 20. B) TP. 1885. okt. 20. 256