Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
A könyvek elrendezésének, katalogizálásának roppant munkáját Pálinkás Géza lelkiigazgató végezte nagy hozzáértéssel és szeretettel. A régi könyvtár helyiségei más rendeltetést kaptak. A középső, Dorfmeister-képpel díszített terem schola lett, amelyre azért volt szükség, mert a kápolna elvette a régi iskola helyiségét. A nagy teremtől északra eső szoha előszoba lett; ebben helyezték el a tankönyveket és a Szent Ágoston Egyesület növekvő könyvtárát; a harmadik szobát pedig a spirituálisi lakáshoz csatolták.1) A papnövelde benső berendezését később még annyiban is gyarapította Hidasy, hogy az avult faágyak helyett új, „elég csinos és elegáns kiállítású“2) vaságyakat adományozott a szemináriumnak. Az ágyakat saját költségén hozatta Bécsből s 220 frt 15 krajcárt fizetett értük. Megérkeztek 1893. nov. 21-én.3) Ha már benn vagyunk, érdemes megemlíteni teljesség kedvéért azt is, hogy lábbeliek tisztítására alkalmas állványokat szerzett be a felügyelő az 1889. december 1-i értekezlet megbízásából.4) A PÜSPÖK HATÁSA. Még nagyobb átalakítások folytak a szeminárium belső életében. A püspök mindenütt ott volt, ahol a lelkiéletet gyarapítani kellett és lehetett. Lelkiéletben és pedagógiában ő volt a legfőbb vezető és a legnagyobb szakértő. Jelenlétével, őrködésével, példájával, eszméivel, tanácsaival sürgette a lelkiélet minél mélyebb kialakulását. Már 1883. október 2-án, mikor az intézet szabályait olvasták fel a növendékeknek a püspökvárban az elöljárók jelenlétében, felhasználta az alkalmat s „egy a szív mélyéig ható főpásztori szózatot“ intézett ifjú klerikusaihoz és különösen három kitűnő eszközt ajánlott arra nézve, hogy jó papok lehessenek: „az Oltáriszentség buzgó imádását (adoratio privata), a jó gyónást, különös tekintettel a gyóntató atya választására és a b. Szűz iránti kiváló tiszteletet, mert servus ‘) TP. 1889. szcpt. 3. a) KP. 1893. nov. 22. s) TP. 1893. nov. 21. ‘) TP. 1889. dec. 1. 254