Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - IX. Dr. Tóth József: István Vilmos

Körlevelei, melyeket olyankor bocsátott ki, mikor az egyházban valamilyen nevezetesebb esemény fordult elő, tanúskodnak erről.

Mint a tekintélytisztelet rendíthetetlen híve, folyton hangoztatta, hogy a pápai tekintélyben sarkallik az egyház egész épülete, melynek szilárdsága a pápa krisztusi tekintélyén nyugszik. Ezen a kőszálon, mely ellen hiába küzdenek az ellenséges hatalmak. Szinte gyermekded öröm fogta el, midőn 1904-ben elhatározta, hogy X. Pius pápa előtt személyesen megjelenve tesz előterjesztést egyházmegyéje állapotáról. Ö, aki nem szeretett hazulról kimozdulni, egész lelkesedéssel kelt a hosszú római útra s boldog volt, amidőn X. Pius Ő Szentsége előtt megjelenhetett és a szentéletű pápát szemtőlszemben láthatta.

Mindig elragadtatással beszélt arról a kegyes atyai szeretetről, melyben Ö Szentsége részesítette, s mily hálaadó boldogsággal közölte papságával és híveivel azt a kegyes fogadtatást, melyről 1904. évi IV. sz. körlevelében beszámolt.

„Fölötte boldognak érzem magamat — írja körlevelében, — hogy Ö Szentsége X. Pius pápánál tett hódoló látogatásomról és az egyházmegyém részéről a Szentszék iránt mindenkor tanúsított szeretetnek, tántoríthatatlan ragaszkodásnak, törhetetlen hűségnek és soha meg nem ingadozó engedelmességnek általam történt tolmácsolásáról hírt adhatok szeretett papságomnak és híveimnek.

De még boldogabbnak érzem magamat abban a felemelő tudatban, hogy Ö Szentsége X. Pius pápa az én hódolatomnak, Nt. Papságom és Híveim hithűségének és odaadó szeretetének, sziklaszilárdan álló engedelmességének előtte tolmácsolt kifejezését . . . szinte repeső örömmel tudomásul venni méltóztatott.“

Aki így tudott nyilatkozni a pápáról, annak szíve-lelke telve volt hithűséggel, alázatos hódolattal s odaadó fiúi szeretettel az egyház és annak feje, a pápa iránt.

De nagy volt az ő szeretete hazája iránt is. Aggodalommal nézett minden jelenséget, mely a hazaszeretetnek, a király iránt köteles tiszteletnek és hűségnek veszélyeztetését rejtette magában.

A szabadkőművességnek alattomos és a jótékonykodás hamis köntöse alá rejtett szemfényvesztését, a szociáldemokrácia megmozdulását rendkívül veszélyes jelenségnek tar-148