Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - IX. Dr. Tóth József: István Vilmos

tóttá, mert a vallásos élet megrendülését látta azokban, ami a haza érdekeit is veszélyeztette, mert csak a vallásos lelket tartotta az igazi és áldozatos hazafiság, hazaszeretetet éltető gyökerének, mely lia megrontatik, elhal a hazaszeretet erénye is, mely a vallásban találja életadó erejét.

Hazaszeretetének, ahányszor csak erre alkalma nvilt, mindig kifejezést is adott. Habár németül jól beszélt, nem szeretett németül beszélni, különösen olyanokkal nem, kik hosszabb idő óta Magyarországon tartózkodtak és magyarul még sem beszéltek. Miért nem tanultak meg magyarul, ha

A szombathelyi kát. legényegylet otthona. (Épült 1907-ben.)

már egyszer itt tartózkodtak és esetleg már magyar állampolgárok is voltak?

Mekkora szeretettel beszélt mindig a királyról és hogy örült, ha király hűségének kifejezést adhatott! A polgári hatóságok tekintélyének erős védője volt és ahányszor csak alkalmas körülmény kínálkozott, azt örömmel ragadta meg, hogy a tekintély elvét hangsúlyozza.

Munkaszeretete és munkabírása igen nagy volt. Még betegeskedése idején is, ha a kötelesség szólította, a legnagyobb akaraterővel igyekezett annak megfelelni.

Meg kell még említenem egyszerűségét, mely kiválóan jellemezte és takarékosságát, mely sokszor egyesek előtt, kik nem ismerték közelebbről gondolkodását, fösvénység hírébe hozta.

149