Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - IX. Dr. Tóth József: István Vilmos

intézetbe küldötte fel a sok reményre jogosító papnövendéket.

Hittudományi tanulmányainak jeles eredménnyel történt elvégzése után Szabó Imre püspök 1874-ben pappá szentelte és a fiatal áldozópapot Kőszegre helyezte. Egy évet töltött itt segédlelkészi minőségben a kiváló lelkipásztor, Major János mellett. Majd 1875-ben a püspök maga mellé vette mint püspöki szertartót és levéltárost, de egy év múlva már mint szentszéki bites jegyző működött. 1876-tól 1884-ig maradt szentszéki jegyző és ezután, mikor Horváth István püspöki titkár szombathelyi plébános lett, követte őt a titkári állásba; egyidejűleg a szemináriumban mint az erkölcstan és lelkipásztorkodás tanára is működött 1879 óta; mint ilyen szerezte meg a teol. doktorátust 1881-ben.

Szabó Imre püspöknek 1881. február 28-án bekövetkezett halála után a püspöki szék másfél évig üres maradt s midőn 1882-ben Hidasy Kornél került az árva egyházmegye püspöki székébe, a jeles fiatal szentszéki jegyzőt Horváth István titkárnak szombathelyi plébánossá történt kinevezése után titkárjává nevezte ki. István Vilmos ez idő óta valóságos jobbkeze lett a szelídlelkű és kiváló főpásztornak, aki benne nemcsak a jeles tehetségű embert, hanem a korrekt papot és kitűnő adminisztrátori képességekkel megáldott titkárt is becsülte és szerette.

Viszont a kiváló titkár is fiúi ragaszkodással viseltetett szentéletű, jóságos püspöke iránt, kinek példája rendkívül nagy hatással volt a jeles udvari papra. Ezt a hatást nem is titkolta, sőt örömmel nyilvánította ki akkor is, midőn később Hidasy püspök az ő kedves papját püspökké szentelte s a tiszteletére adott püspöki ebéden főpásztorának jóságát, atyai szeretetét és azt a kitüntetést, amely őt érte, megköszönte: „Egész közelről szemléltem — úgy mondotta — Méltóságodnak követésreméltó tetteit és arra a meggyőződésre jutottam, hogy Méltóságodat tetteiben mindenkor magasabb szempontok vezérlik . . . így Méltóságod egész észrevétlenül az én lelki életemnek megalapítója lön. Ez az én legnagyobb kincsem.“ (Szombathelyi Újság 1901. nov. 10.) így is volt. Hidasy püspök emlékét mindig a legnagyobb szeretettel és kegyelettel őrizte.

Csak egy kicsi, de jellemző dolgot említek fel.

Minden hónap elsején a legelső aktára, melyet kézjegyé-143