Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - IX. Dr. Tóth József: István Vilmos
vel — P. — ellátott, keresztecskét rajzolt. így tette ezt Hidasy püspök is — jegyezte meg mosolyogva, midőn kérdő tekintetemet az aktára irányoztam. Nem csodálkozhatunk tehát, ha Hidasy püspök szeretett udvari papját kitüntetéseivel halmozta el, mikor csak erre alkalom kínálkozott. így 1883-ban szentszéki ülnökké tette, 1888-ban tb. kanonokká, 1891-ben pedig valóságos kanonokká nevezték ki. 1892-ben nagyváradhegyi c. prépost lett. Midőn Hidasy püspök utolsó éveiben már nagyon betegeskedni kezdett és püspöki tisztjének nem tudott megfelelni úgy, ahogyan ő szerette volna, mindjobban belátta, hogy az isteni gondviselés akaratába bele kell nyugodnia s a nagy felelősség tudatának terhe alatt arra gondolt, hogy lemond püspökségéről és csendes visszavonultságban fogja tölteni hátralevő napjait. Ezt az elhatározását 0 Szentségéhez, XIII. Leo pápához fel is terjesztette; de Ő Szentsége nem fogadta el a szentéletű püspök óhaját, hanem azt tanácsolta neki, hogy kérjen segédpüspököt maga mellé. Erre a magas tisztségre István Vilmost, egykori szeretett udvari papját terjesztette fel. Az előírt formaságok megtartása és az apostoli Szentszék jóváhagyása után 1899. január 15-én Steiner Fülöp dr. székesfehérvári püspök és Kutrovácz Ernő győri segédpüspök közreműködésével maga Hidasy püspök szentelte fel az új segédpüspököt. Mint mindenben, ebben a nagy méltóságban is a legbuzgóbb lelkiismeretességgel végezte a rábízott püspöki teendőket és már-már nagybeteg püspökét odaadó szeretettel s alázatos odaadással segítette, támogatta. Midőn 1900. október 11-én Hidasy püspök meghalt, a székeskáptalan egyhangúlag István Vilmos, domitiopolisi c. püspököt választotta meg káptalani helynöknek. Egy évig működött e minőségben, mig végre az apostoli király, Ferenc József és XIII. Leo pápa kegyéből szombathelyi megyéspüspökké neveztetett ki 1901. november 1-én. Még ez év december 16-án a római praeconisatio is megtörtént és Vilmos püspök 1902. február 16-án püspöki székét ünnepélyesen elfoglalta. Egyaránt örült a papság és a hívek serege, mert hiszen általánosan ismert és szeretett főpapot nyert ríj főpásztorában az egyházmegye, melynek minden papját, minden plébániáját ismerte, mert itt, az egyházmegyében élt, nevelkedett és 144
