Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - IX. Dr. Tóth József: István Vilmos

ISTVÁN VILMOS.

1901—1910.

IRTA: DR. TÓTH JÓZSEF PÁPAI PRELÁTUS, NAGYPRÉPOST.

Hidasy Kornélnak, a nagy lelkiembernek a püspöki széken utóda István Vilmos dr. lett, aki nemes feladatának tartotta elődjének nagy szellemét s az egész egyházmegye lelkiségének átalakító munkásságát az egyházmegye köztudatában megtartani, illetőleg folytatni. A feladat nem volt könnyű. A nemes törekvés számtalan akadályba ütközött.

A katolikus restauráció nagy munkája folyamatban volt ugyan, de természetesen sokkal nagyobb nehézségek gördültek útjába, hogysem a dicséretreméltó erőfeszítések rövid időn belül nagyobb mérvű s annyira óhajtott eredményeket érhettek volna el.

Sajnos ezt mindnyájan, kik e korszak mozgalmában résztvettünk s a kát. restauráció munkájába lelkesedéssel vetettük bele magunkat és fiatalos hévvel igyekeztünk azt minél eredményesebbé tenni, nagyon is éreztük.

Teljesen megfelel a valóságnak Glattfelder püspöknek e korszakról történt megállapítása: ,,A század eleji katolicizmus ... tömegeinek a hitélet mélységeivel szemben tanúsított lanyha közömbösségét mindnyájan ismerjük. így volt ez országszerte . . .“ (1927. 4. sz. Egyházi Lapok.) S ha ezt mindnyájan éreztük, annál inkább érezte ezt egy oly szellemű püspök, mint István Vilmos, ki a Hidasy-féle szellem megnyilvánulását, egyházias felfogását s a szigorú kát. meggyőződésnek a közéletre, a hazafias érzésére való jótékony hatását közvetlen közelről szemlélhette és tanulmányozhatta s viszont a liberalizmus káros hatását mind az egyház, mind a haza életére közvetlen tapasztalatok és jelenségek révén ismerhette.

Végig élte ő a liberalizmus kifejlődését hazánkban, melynek kulminációja az úgynevezett egyházpolitikai törvényekben érte el befejezését. Látta a kát. renaissance erőfeszítéseit és a liberalizmus ellen megindított nehéz küzdelmeit.

141