Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VIII. Dr. Tauber Sándor: Hidasy Kornél

párti politikának és a katolikus mozgalmaknak hivatott szó­csöve és orgánuma volt. Mikor a főrendiházban egyházat érintő törvényjavasla­tok voltak szőnyegen, még betegeskedése és gyengélkedő álla­pota sem tartotta vissza attól, hogy ott szavazatát és befolyá­sát az egyházi álláspont védelmére érvényesítse. Egyéb szórakozása, üdülése és pihenése nem volt, mint­hogy évente július 3-án, névünnepén elzarándokolt a stájer­­országi Máriacellbe, ahol Te Deum-os lelkiilettel és magába­­szálltsággal hálálkodott a B. Szűz Mária kegyoltáránál. Mivel gyenge testi szervezete, nevezetesen torokbaja úgy kívánta, többízben keresett enyhülést és gyógyulást bajaira az emsi fürdőben, hogy annál jobban tudja püspöki tisztében a lelkek üdvét szolgálni. Mint ezt feljegyzéseiből hozzávetőlegesen meg lehet álla­pítani, legalább kétszázezer aranykoronára tehető az az ösz­­szeg, melyet szerényen jövedelmező javadalmából püspök­sége alatt jótékony és egyházi célokra fordított azokon a je­lentékeny összeget kitevő segélyezéseken kívül, melyeket el­lenőrizni nem lehet és melyeket természetben juttatott a hozzá folyamodóknak. Nagy örömére szolgált élete alkonyán az 1899. április 19—20. napjaiban Szombathelyen tartott első eucharisztikus papi kongresszus, melyre Rampolla bíboros államtitkár útján XIII. Leo pápa apostoli áldását is küldötte. Életének utolsó esztendeje szüntelen gyengélkedése és betegeskedése miatt valóságos Kálváriajárás volt. Gyenge, apostoli munkában felőrlődött szervezete már az előző évek­ben is többízben gátolta abban, hogy lelki vágyának meg­felelően személyesen teljesítse minden főpapi teendőjét. Ezért komolyan foglalkozott a püspöki székről való lemondás és visszavonulás gondolatával. Azonban ez a tervezgetése sem a római Szentszéknél, sem az apostoli Felségnél, a főkegy - úrnál nem találkozott kedvező fogadtatással és jóváhagyás­sal. Ez okból végül is úgy nyert az ügy elintézést, hogy a püspöki rendi ténykedésekben segítő püspöki minőségben dr. István Vilmos székesegyházi kanonokot a domitiopolis-i püspöki címre mint episcopus auxiliaris-t nevezte ki az apos­toli Szentszék. Hidasy maga szentelte püspökké István Vil­most 1899. január 15-én házi kápolnájában Steiner Fiilöp dr. 138

Next

/
Oldalképek
Tartalom