Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VIII. Dr. Tauber Sándor: Hidasy Kornél

székesfehérvári megyéspüspök és Kutrovácz Jenő győri se­gédpüspök asszisztálása mellett. Mint a másoknak fénylő, világító és önmagát emésztő gyertya, lassankint közeledett a végső elmúlás felé. Egyre fogyatkozott, gyengült testi, lelki ereje, amit maga is észre­vett. Már a segédpüspök felszentelésekor mondta Isten aka­ratában való megnyugvással: elfáradt utas vagyok. Kezelő orvosainak unszoló javaslatára 1900. év nyarán tizenkettedszer és utoljára ment el Emsbe; azonban innen megtörtén, kimerültén tért vissza székvárosába. Ekkor már a végelgyengülés nyilvánvaló tünetei jelentkeztek nála. Testi ereje rohamosan gyengült, emlékezőtehetsége gyakran cser­ben hagyta, egyszóval az örökkévalóságba való költözködés órája föltartóztathatatlanul közeledett. A leggyengédebb ápolás és szakavatott orvosi kezelés is eredménytelennek és hatástalannak bizonyult. A munka és önmegtagadás gyakorlatai által megviselt szervezet már nem volt képes a kór emésztő hatalmát legyőzni. Habár egész papi élete nem volt egyéb, mint a halálra való céltudatos előkészülés, béketűrő megadással viselt beteg­ségében ismételten felvette a szentségeket. Majd nemsokára rohamos lépésekkel jelentkezett a végső leszámolást jelentő búesúzásvétel ideje. Október 11-én délután 3 óra tájban be­állott az agónia, a halállal való küzdés órája. A Szentséges Atya áldásának hálával és épületes alázatossággal való foga­dása után az udvari papság, nőtestvére és a házinép jelenlé­tében a haldoklók számára rendelt egyházi imák közös el­mondása közben október 11-én este 10 órakor csendesen visz­­szaadta tisztaságos lelkét Teremtőjének. Miután az egyházi szertartáskönyv előírása szerint holttestét bebalzsamozták és az egyéb előírásokat is pontosan megtartották, október 15-én a papság és hívek őszinte, mélységes bánata és könnyhulla­­tása közt püspökelődeinek nyugvóhelyére, a székesegyház alatti püspöki kriptában temették el. Hidasy püspök kormányzása híveire, elsősorban az egy­házmegye papságára nézve a lelki újjászületésnek, a lelki reneszánsznak jótékony áldását hozta meg. Apostoli szellem, egyszerűség, alázatos, nyílt, őszinte papi lelkidet, szigorúan egyházias felfogás és érzület, önzetlen, áldozatos, az anyagia­kon felülemelkedő gondolkozásmód, mindenben az egyház­nak dicsőségét és a lelkeknek javát kereső buzgalom, imád-139

Next

/
Oldalképek
Tartalom