Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VIII. Dr. Tauber Sándor: Hidasy Kornél

Papi és püspöki funkcióit oly méltóságteljes komolysággal, oly belső és külső összeszedettséggel, buzgósággal és épületességgel végezte, hogy minden jelenlevőt önkéntelenül, ellenállhatatlan erővel ájtatosságra, imádságos lelkíiletre hangolt. Mint szent főpap jelent meg és tevékenykedett az Ér oltáránál, Isten szeme előtt, Isten jelenlétében érezve magát.

Javadalmazását és ebből kifolyó jövedelmeit mindenkor szigorú lelkiismeretességgel az egyház szelleme és törvényei szerint nem saját kényelmének fokozására, hanem az egyház és az egyházmegye anyagi és lelki szükségleteinek, szegény híveinek és papjainak felsegítésére fordította. Életmódjában és berendezésében apostoli egyszerűség nyilvánult meg. Nem szerette a fölösleges fényűzést sem háztartásában, sem szobái berendezésében. Püspöki javadalmát patrimonium pauperum gyanánt tekintette és kezelte. Hálószobájának egyetlen dísze egy kezdetleges faragásé feszület és egy Madonna-kép volt. Jövedelméből magára és saját kényelmére fordította a legkevesebbet. Mint magyar főpap közjogi magas méltóságának megfelelően jelent meg mindenütt, ahol meg kellett jelennie, jóllehet a nyilvános közéleti szereplést és külső pompát inkább terhes kötelezettségnek, mint jóleső kedvtelésnek tartotta. Komoly, előkelő, nemes megjelenésével mindenkire a szentéletű főpap tiszteletet parancsoló hatását gyakorolta.

A jótékonyság terén utolérhetetlen volt. A szegénysorsúakat, kik hozzá segélyért, anyagi támogatásért fordultak, sohasem utasította el. Habár tudta vagy sejtette, hogy némelykor egyesek visszaélnek jóságával, mégis az volt az elve, hogy inkább tíz méltatlan részesüljön segélyben, mintsem egyetlen méltó elutasíttassék. Csak a jó Isten tudja, hogy titokban mennyi alamizsnát és segélyt nyújtott betegeknek, szegény diákoknak, iparosoknak, tisztviselőknek, özvegyeknek és árváknak.

Bőkezűen és nagylelkűen segítette az arra rászoruló közintézményeket is, elsősorban az egyházi, nevezetesen az egyházmegyei intézményeket és célokat. Az egyházmegyei iskoláknak, szerzetesházaknak, kórházaknak tekintélyes összegeket adott segélyezésképen. Több tanuló kapott palotájában teljes élelmezést. Nagy pénzösszeggel segítette a szemináriumot, a székesegyházi, papi nyugdíj-egyházmegyei segélyző alapokat. Székesegyháza belső renoválásának költségeit kész

135