Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre
Gyermekkori barátai szeretetükkel végigkísérték az egész életen és ezekhez állandóan csatlakoztak olyanok, akiknek utóbb alkalmuk volt vele érintkezni. Kevés embernek volt annyi jóbarátja, mint neki. Köszönhette ezt szívjóságának, de annak is, hogy jelenléte mindenkor fölvillanyozta a társaságot. Beszéde csakúgy szikrázott az elmés ötletektől és még jóízű adomákkal is fűszerezte. Lakomák, beiktatások és egyéb ünnepségek alkalmával mindenki feszülten várta Szabó Imre felköszöntéseit, rögtönzött beszédeit, melyekkel nem is fösvénykedett. Született szónok volt és ezt a tehetségét nagy szorgalommal művelte. Kellemes külső megjelenése, a kifejező arc, a beszélő szem, a csengő, érces hang mind, mind hatalmas, külső eszköze volt a sikernek. De a valódi szónok tehetségei se hiányzottak nála. Nem az a fajta értekező szónok volt ő, amilyenek újabban a valódi szónoklat rovására olyan sokan támadnak, akik majdnem teljes ismereteiket ki akarják meríteni szónoklataikban, akik a tudomány három-négy-féle ágára is kiterjeszkednek, úgyhogy ugyanannyi tudományos értekezéssé választható szét egy-egy beszédük. Nem azok közé a szónokok közé tartozott, akik Írott értekezéseket mondanak el és elmondandó értekezéseket készítenek. Az ő szónoklata úgy viszonylott e tudós értekezőkéhez, mint Demosthenesé Ciceróéhoz. A közönséget meggyőzni, magával ragadni, ez volt szónoklásának ereje és varázsa. Az értekező szónokokat olvasva élvezzük inkább; olyan szónokot, mint Szabó Imre volt, hallani kell, hogy teljesen élvezhessük és értékét megítélhessük. Nem nagy tudományos felkészültség mutogatása volt a cél, melyet elérni akart, hanem a siker, amely felé minden kitérés nélkül egyenesen törekedett. Ezért a célért aztán beszédét ragyogó díszbe is tudta öltöztetni, mikor úgy gondolta, hogy hallgatóságára inkább ilyennel hathat, de tudott nagy önmegtagadással a legegyszerűbb is lenni, midőn ennek szükségét látta; megemlékezvén — mint Reynolds Burke életrajzában megjegyezte, — hogy Robinson Crusoe szigetén egy font puskapor többet ér több métermázsás aranyrudaknál. Azok között, akik elé ezek a sorok kerülnek, alig lesz valaki, aki Szabó Imre stílusát ne ismerné. Nagy részben a Gondviselés ajándéka volt ez, melynek értékét Pázmány, a 118
