Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre
szent atyák és a francia klasszikus egyházi szónokok szorgalmas tanulmányozása által igyekezett emelni. Annyira sajátja volt a nemesen egyszerű, zamatos stílus, mely haláláig nem vesztett csínjából és kelleméből, hogyha névtelenül jelent is meg tőle valami, rögtön rá lehetett ismerni és ha szabadságot vett magának valaki, hogy stílusán változtasson — megtörtént ez is, -— ez a változás olyannak tűnt fel, mint a vízcsepp által elmosódott, szép írás. Nemcsak az anyag volt nála becses, melyet földolgozott, hanem a beszéd fölépítése is mindig gyönyörködtetett. Ebben versenyzett a nagy francia tehetségekkel. Alkotó tehetsége a legigénytelenebb anyagból is díszes épületet tudott emelni. Stílusából hiányzott a duzzadó erőteljesség, mely rövid, szakadozott mondatokban ugyanannyi eszmét vezet az olvasó elé. Hiányzott belőle a terjengősség is, mely sohasem fér meg medrében. Inkább gazdag, bővizű forrásokból táplált kristálytiszta nyári csermelyhez hasonlíthatnék, mely virágos rétek közt mindig a maga tiszta kavicsos ágyában haladva gyönyörűség a szemnek, üdülés a szomjazónak és áldása a vidéknek. Szépirodalmi és egyházpolitikai téren nem közönséges szerencsével működött, de ami Szabó Imre írói nevét mindenkorra megmenti a feledéstől, azok az ő egyházi beszédei. Ezen a téren rendkívül termékeny volt s ez azt bizonyítja, hogy a teológiai tudományokban is alapos jártassággal dicsekedhetett. De nemcsak sokat adott, hanem amit adott, igazán elsőrangú anyag is volt. Főleg egyházi beszédei iránt való elismerésből tisztelte meg őt a magy. tud. egyetem hittudományi kara 1873. szeptember 23-án a hittudományok doktori oklevelével és iktatta be utóbb a bekeblezett hittudományi doktorok sorába. Azok közé tartozott, kik méltóságukban, idősebb korukban se mondanak le arról a csendes, egyszerű, de mégis magasztos élvezetről, melyet az irodalom művelése nyújt. A „Tájékozó“ számára már reszkető kézzel is írt cikkeket s ugyancsak ebben a folyóiratban sürgette egy kát. irányú szépirodalmi lap megindítását, megalapítását. Utolsó műve volt az ifjúság számára „Jézus tanítása és élete“, melyet maga már nem adhatott sajtó alá. * * * 119
