Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

szent atyák és a francia klasszikus egyházi szónokok szorgal­mas tanulmányozása által igyekezett emelni. Annyira sajátja volt a nemesen egyszerű, zamatos stílus, mely haláláig nem vesztett csínjából és kelleméből, hogyha névtelenül jelent is meg tőle valami, rögtön rá lehetett ismerni és ha szabadságot vett magának valaki, hogy stílusán változtasson — megtör­tént ez is, -— ez a változás olyannak tűnt fel, mint a vízcsepp által elmosódott, szép írás. Nemcsak az anyag volt nála be­cses, melyet földolgozott, hanem a beszéd fölépítése is mindig gyönyörködtetett. Ebben versenyzett a nagy francia tehet­ségekkel. Alkotó tehetsége a legigénytelenebb anyagból is díszes épületet tudott emelni. Stílusából hiányzott a duzzadó erőteljesség, mely rövid, szakadozott mondatokban ugyan­annyi eszmét vezet az olvasó elé. Hiányzott belőle a terjen­­gősség is, mely sohasem fér meg medrében. Inkább gazdag, bővizű forrásokból táplált kristálytiszta nyári csermelyhez hasonlíthatnék, mely virágos rétek közt mindig a maga tiszta kavicsos ágyában haladva gyönyörűség a szemnek, üdülés a szomjazónak és áldása a vidéknek. Szépirodalmi és egyházpolitikai téren nem közönséges szerencsével működött, de ami Szabó Imre írói nevét min­denkorra megmenti a feledéstől, azok az ő egyházi beszédei. Ezen a téren rendkívül termékeny volt s ez azt bizonyítja, hogy a teológiai tudományokban is alapos jártassággal di­csekedhetett. De nemcsak sokat adott, hanem amit adott, igazán elsőrangú anyag is volt. Főleg egyházi beszédei iránt való elismerésből tisztelte meg őt a magy. tud. egyetem hittudományi kara 1873. szep­tember 23-án a hittudományok doktori oklevelével és iktatta be utóbb a bekeblezett hittudományi doktorok sorába. Azok közé tartozott, kik méltóságukban, idősebb koruk­ban se mondanak le arról a csendes, egyszerű, de mégis ma­gasztos élvezetről, melyet az irodalom művelése nyújt. A „Tá­jékozó“ számára már reszkető kézzel is írt cikkeket s ugyan­csak ebben a folyóiratban sürgette egy kát. irányú szépiro­dalmi lap megindítását, megalapítását. Utolsó műve volt az ifjúság számára „Jézus tanítása és élete“, melyet maga már nem adhatott sajtó alá. * * * 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom