Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

„Ezt a szót — jegyezte meg a püspök Eötvösnek — na­gyon jól megértették az én vendjeim és horvátjaim és Isten­nek legyen hála, az ifjúság magyarosodása szépen halad előre.“ Ez a mondása nem volt frázis. Mikor a püspök halála előtt két évvel a muraközi járás vend községeiben a bérmá­lás szentségét szolgáltatta ki, iskolalátogatásai alkalmával a vendajkú fiúk több helyen magyar nyelven üdvözölték. Papjait állandóan sürgette, hogy az iskolákat lelkiismere­tesebben gondozzák. „Állhatatos buzgalommal feleljenek meg kötelességeiknek —- írta egyik főpásztori levelében — minden irányban, különösen az iskolák gondozásában, jól tudván, hogy akinek kezében van az iskola, azé a jövő. Az egyház és haza elismerése, a jó lelkiismeret boldogító bizonyságtétele, a jók bálája és — ne kételkedjenek — az Isten áldása is kisé­­rendi ebbeli becsületes törekvéseiket... Az én főpásztori jó­akaratomat leginkább megnyerhetik azáltal, ha a serdülő nemzedék oktatását és vallásos nevelését épen azon, ha nem fokozottabb buzgalommal vezetik, melyet tiszteletreméltó hi­vatásuk egyéb részeiben is kifejteni tartoznak . . .“ A tanügy terén utolsó, még megoldásra váró nagy óhaj­tása volt katolikus tanítóegylet alkotása. „Mindig viszás dolognak tűnt föl előttem — írta 1880 végén — hogy az egyházi főhatóságom alatt álló tanítók kö­zöl sokan oly egyletben vannak, melyhez nekem, mint egy­házi főhatóságnak, sem közöm, sem szavam nem lehet. Ezen ok indított engem arra, hogy az egyházi főhatóságom alatt álló tanítókat egy tantestületbe való egyesülésre felhívjam és közös munkálkodásra úgy egyesítsem, hogy ezen együttes munkálkodást magam is szemmel tarthassam ... Az alapsza­bályokat, melyeket a vallás- és közoktatási miniszter úr 1880. nov. 8-án jóváhagyott, szintén ez alkalommal veszik a lel­kész és tanító urak . . . Óhajtom, hogy ezen egyesületbe a püspöki megyém területén fennálló kát. iskoláknál alkalma­zott tanító urak mindnyájan belépjenek. A belépésre azon­ban senkit sem kényszerűek. — Hallottam, azt mondják ta­nítóinknak, hogy a kát. egyesületben nem lesz megfelelő sza­badság, mert ott a hatalom szava fog dönteni. Én pedig biz­tosítom a tanító urakat, hogy az alapszabályok keretén belül teljes szabadság fog uralkodni és nem a hatalom szava, hanem 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom