Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

az indokok súlya fog dönteni. Csak egyet nem fogok megengedni soha, azt tudniillik, hogy valaki az egyesület kát. jellegének megrontására törekedjék.“

Kilátásba helyezte, hogy ezt a kát. egyesületet ünnepélyes közgyűléssel személyesen fogja megnyitni. ígéretét azonban a kérlelhetetlen halál nem engedte beváltania.

8. AZ ÉLET ALKONYÁN.

Szabó Imre betegsége már 1873-ban kezdődött. Ez év márciusában Budapesten Kovács Zsigmond, akkor pécsi püspök és Königmayer Károly, akkor zalaegerszegi apátplébános társaságában szép, verőfényes tavaszi napon a margitszigeti gyógyvizet használt Lipovniczky István nagyváradi püspök látogatására indult. Felöltőjét útközben inasa által visszaküldte Horváth Boldizsárhoz, akinél az estét akarta eltölteni. Amíg azonban a Margitszigeten időzött, az idő hirtelen hűvösre fordult és esni kezdett. Szabó Imre megázott, megfázott. Csakhamar szaggató fájdalmak jelentkeztek balkarjában és vállában. Mindazonáltal székhelyén a hosszú, fárasztó nagyheti isteniszolgálatot és a feltámadás szertartását is maga végezte. Utána kiújultak fájdalmai. Aprilis 22-én már láz is gyötörte; az ágyat kellett őriznie. Május közepén már térdét és bokáját fájlalta. A fájó testrészek helyén daganat támadt. A haj súlyos volt, mert a beteg jóformán mozdulni sem tudott. Orvosi tanácsra június 24-én Keszthelyre és Hévízre ment, ahol aug. 22-ig maradt. Baja enyhült, de nem szűnt meg. 1874-ben ismét használta a hévízi fürdőt és majdnem teljesen felgyógyulva tért haza. Azóta, mint mondani szokta, „hálából“ minden évben megfordult Hévizén, melynek valódi pátriárkájává lett. Mindegyik beteg számára volt vigasztaló szava; ismert mindenkit és kedélyesen elbeszélgetett gazdaggal, szegénnyel rangkülönbség nélkül. A földesúr, Festetics Tasziló herceg leginkább a püspök iránt való tekintetből a gyógyfürdő helyén díszes kápolnát építtetett. Ebben a kápolnában szokott a püspök misézni és vasárnapokon a szentmise után az oltártól még rövid szentbeszédet is mondott. Beszédeinek tárgya mindig alkalomszerű volt. A meglehetősen tágas kápolna egészen megtelt hívőkkel, sőt még másval-110