Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

bölcsesége és mérséklete miatt a magyar areiopagos Diony­­sosának neveztek s aki bölcseségével még a hevesvérű II. Józsefet is tudta mérsékelni. Nem kevésbbé volt kiváló az utolsó egri püspök, Esterházy Károly gróf, élesszellemű, ret­tenthetetlen bátorságú férfiú, tudományok és művészetek páratlanul bőkezű mecénása. Mindkettőt benső barátság fűzte Szilyhez. Esterházy gróf június 12-én válaszol. Nagy elismeréssel nyilatkozik a Szily levelében megnyilvánuló „kiváltságos tudományról“1), de nem osztja Szily pesszimizmusát; „még gondolni sem mer arra, hogy őfensége a hit pontjaiban, vagy az erkölcsök tárgyában akár valamit újítani, akár pedig a püspököket valamire kényszeríteni akarná, ami lelkiisme­retükkel ellenkezik.“ Sokkal tisztábban látja a helyzetet a világhírű tudós, Garampi József gróf, Bécs apostoli nunciusa.2) Neki is írt Szily, közölte vele is aggodalmait s kérte véleményét. Garampi június 18-án 12 oldalas levélben válaszol, melyet alkalmi küldönccel juttat el Szombathelyre. Nem szívesen ír, de, mert Szily sürgeti válaszát, nem zárkózik el a felelet elől. A levél csak Szilynek szól, kéri a püspököt, hogy elolvasás után égesse el. Szily szerencsére nem tette ezt meg, hanem elrej­tette a levéltár ,,Miscellanea“-i közt. Garampi is sötétnek látja a helyzetet. „Az egyházi rend­nek — írja Garampi — legismertebb ellenségei kezdik meg­nyerni maguknak az új fejedelem lelkét. . . Mihelyt meg­jelent a szerzetekre és a királyi tetszvényjogra vonatkozó két első pátens, külön kihallgatást eszközöltem ki és nyoma­tékosan előadtam a Felségnek azt a lelkiismereti aggályt, amelyet az első és azt a megalázást, amelyet a második pátens okozott az egész egyháznak, nemkülönben a szentszék­nek . . . hogy, ami a királyi placetumot illeti, ez az első eset arra, hogy nyilvános törvény útján egy katolikus fejedelem által annak dogmatikus dolgok alávettetnek, olyan dolgok, ’) „Singularis eruditio,“ Levele a püsp. lev. I. állv. kurrens iratai közt. 2) Garampi József gróf 1725. okt. 29-én Riminiben született s 1792. május 4-én halt meg. 1751-ben a vatikáni, 1759-ben egyúttal az angyalvári levéltárnak is igazgatója. 1776-tól 1785-ig nuncius Bécsben, 1785-ben bíboros. 126 indexkö­tetbe összegyűjtött jegyzetei, melyekben az okmányokat kivonatolta, ma is a legfőbb útmutatók a fenti levéltárak hatalmas anyagában. Híres volt könyvtára is, a Bibliotheca J. Garampi. A nagy tudós szentéletű, jámbor főpap volt. Hazánk­­kat nagyon szerette s nagy elismeréssel nyilatkozott a magyar püspöki karról. 4 49 .1

Next

/
Oldalképek
Tartalom