Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
ismerte meg Szily teljesen egyházmegyéje lelki szükségleteit, ekkor látta, hogy hol kell új plébániákat, kápláni állásokat és iskolákat alapítania, mily veszélyek ellen kell népét megvédenie s ez alkalommal foglalták újra írásba a plébánosok és híveik jogait és kötelezettségeit. Majláth Antal győri kanonok, Szily kortársa, színesen írja le Szily egyházlátogatási útjait: „Nem kíséri sem pompa, sem fény . . . alig lehet a főpásztort egy magános utastól megkülönböztetni. Nem veszít el egy percet sem haszontalanul, figyelme mindenre kiterjed, megvizsgálja a templomokat s a plébániaházakat, tanítja a kisdedeket, az idősebbeket a jóra buzdítja, a haragosokat kibékíti, a szomorúakat vigasztalja, a lelkek veszedelmeit és sebeit kutatja és gyógyítja, a plébánosok tudását felülbírálja, erkölcseiket vizsgálat alá veszi, mindenkit jobb életre ösztökél, mindenkinek szívében az isteni szeretet lángját gyújtja fel, mindenkinek mindene . . .“*) A dömölki apátság történetének jeles írója elmondja, hogy „oly szigorúan jár el dolgában, hogy a plébánost (Pausz Amand kiscelli bencést) kikérdezi az erkölcstanból.“2) Valószínűleg ez évben történt az az esemény, melyet Fessler elbeszél: „A hajlíthatatlan szigorúság és rendíthetetlen bátorság, mellyel a keresztény tisztességre, az általános erkölcsösségre s a jó rendre törekedett, mindenütt, főként pedig az Isten házában, arra vezetett, hogy többször panaszt emeltek ellene a királynőnél; leginkább magasrangú nők tették ezt, akik szemérmetlen öltözékben jelentek meg nyilvános istentiszteleteken s háromszoros eredménytelen figyelmeztetés után Szily parancsára a templomból kivezettettek. Ám a panaszok a jámbor királynő szemeiben csak annak bizonyságául szolgáltak, hogy e férfiú kiválasztásában valóban az Isten Lelke vezette.“3) Az 1778. év történetéhez meg kell említenem, hogy Szily az üresedésben levő veszprémi püspökség időközi jövedelméből a kir. kamara által rendelkezésére bocsátott összegből *) *) Ant. Majláth: Oratio, quam in solemnibus exequiis ... Joannis Szily ... dixit. Pg. 20. 2) Pacher: A dömölki apátság története. 306. 1. 3) A. I. Fessler: Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Bd. X. S. 322. 39
