Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót
(lés támadt, vájjon őket munkáinak és gondjainak részeseivé választotta-e ki, avagy tisztára csak azért, hogy tanúi legyenek az ő pásztori gondjainak és munkájának. A szent gyűléseken és ítélkezéseken, hacsak magasabb kötelességei, vagy betegsége távol nem tartották, személyesen elnökölt; komolyan, éberen, ritkán szigorúan, annál többször könyörületesen; amikor hivatali kötelességének eleget tett, nem volt többé hivatalos személy: s nála, ami a legnagyobb ritkaság, a jóság nem csökkentette a tekintélyt, a szigorúság nem kisebbítette az iránta való szeretetek“1) Így jellemzi püspökét halála után Steiner Ferenc, aki püspökségének egész ideje alatt szolgálta jegyzői, majd titkári minőségben Somogy Lipótot. November 14-én a piisp. szentszéket alakította meg. Tagjaiul kinevezte a 6 kanonokot, a tb. kanonokokat, a szeminárium 4 tanárát és a püsp. titkárt. Kijelentette, hogy az elnöki tisztet, hacsak teheti, maga tölti be. Zsinati vizsgálókul kinevezte a 6 kanonokot, a 4 teol. tanárt, a püsp. titkárt és a Szombathelyhez legközelebb lakó tb. kanonokot. November 16-án a sz. Márton-oltárnál papokat szentel, köztük Sághy Mihályt, a későbbi váci nagyprépostot. Nov. 18-án kelt körlevelében kenetteljes szavakkal köszönti papságát. Kéri, legyenek hűséges munkatársai a lelkek üdvének szolgálatában. Különösen lelkűkre köti, hogy a szentírást szüntelenül olvassák. „A szentírást gyakran olvasd, sőt soha le ne tedd kezeidből. Legyen kezeidben ez a kódex, mikor az álom rád borul s lehanyatló fejedet a szent lapok fogják fel“1 2), mondja sz. Jeromossal. Legyenek türelmesek, jósággal teljesek híveik iránt és buzgó szívvel kérjék számukra Isten kegyelmét. Viseltessenek gyermeki bizalommal az Istenanya iránt és a népesebb helyeken szombaton d. u. a nép nyelvén imádkozzék a b. Szűz litániáját és a szentolvasót. Egyebek-1) „Regimen vero creditae Dioeceseos tanta alacritate suscepit, et adeo quieta industria exercuit, ut sibi proximioribus fundatum oboriretur dubium, num in laborum et Curarum partem, aut potius in nudum testimonium pastoralis sollicitudinis electi essent. Sacris Conventibus et Judiciis, nisi altius Officium aut sinistra valetudo abesse coegit, in persona praesedit; gravis, intentus, raro severus, saepius misericors, ubi officio satisfactum, nulla amplius potestatis persona: nec illi, quod est rarissimum, facilitas auctoritatem, aut severitas amorem deminuit“. Piisp. lev. I. állv. 2) „Divinas Scripturas saepius lege, imo nunquam de manibus tuis sacra lectio deponatur. Tenenti codicem somnus obrepet et cadentem faciem pagina sacra suscipiat.“ S. Hier, in ep. ad Nepotianum. 17 257
