Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

bíboros unokaöccsei erőszakos rábeszéléseinek volt kénytelen engedni, mikor e végrendeletije, amelyet aláírni már nem tudott, beleegyezett. A székeskáptalan július 28-án a m. kir. ndv. kamara július 4-én 10.709. sz. a. kelt felszólítására válaszolva megteszi észrevételeit a végrendeletre s azt írja, hogy a végrendelet ellentétben áll mind a Kollonich-féle egyezménnyel1), mind a K. Kir. Rendeletekkel, az egyházmegye törvényeivel s a bíboros többször kifejezett szándékával2); a székeskáptalan kéri a királyt, hogy az ügy elbírálásánál legyen tekintettel fentiekre s a befejezetlen székesegyházra.

A káptalan állásfoglalása nem volt egyöntetű. Eölhei a végrendelet végrehajtása mellett foglalt állást s ezért kanonoktársai Nagy József vezetésével július 29-én bíróilag figyelmeztették őt arra, hogy a végrendelet végrehajtását mindaddig függessze fel, amíg ez ügyben a felsőbb hatóság dönteni fog s a már megkezdett árverést bíróilag letiltatták.

Herzan Károly és Xav. Ferenc grófok augusztus 6-án kelt beadványukban kérik Őfelségét, rendelje el a végrendelet szószerinti végrehajtását. Hivatkoznak arra, bogy nagybátyjuk nem a szombathelyi püspökség jövedelméből szerezte a hagyatékot, hanem i’észben családi vagyonából, részben világi jellegű diplomata beosztásában vette, vagy ajándékba kapta fejedelmi személyektől ingóságait, nem is Magyarországon, hanem külföldön, főkép Rómában. Rendkívül ügyesen megszerkesztett felterjesztésükben, melyet valószínűleg Eölhei segítségével állítottak össze, felpanaszolják nagybátyjuk nehéz anyagi helyzetét Grazban, mely a szombathelyi püspökség elfogadására kényszerítette, Velencében, majd ismertetik bevételeit s kiadásait Szombathelyen, melyekből kitűnik, hogy a szombathelyi püspökség nem sok *)

*) A Kollonich f. egyezmény az a szabályzat, melyet I. Lipót a kir. adományozás alapján javadalmakat élvező főpapok utáni öröklésről a főpapsággal egyetértésben alkotott (az akkori esztergomi érsek után nevezték így) és amely később az 1715. XVI. t.-c.-be lett iktatva. Hatálya csak a szűkebb értelemben vett Magyarországra terjed ki.

s) „Si Cardinalem Praesulem inter nos mori contigisset, nec dubitamus, quin utrique obligationi... eo magis satisfecisset, quod vita comite, imperfectae Cathedralis Ecclesiae structurae, eiusque paupertati identidem nobis audientibus indoluerit, ac pium suum Seminarii Institutum (öreg papok házát értik ez alatt) ad perfectum Statum deducendi desiderium repetitis vicibus coram Nobis declaraverit.“ A székeskáptalan felterjesztéséből. (Nagy József eredeti fogalmazványa. Püsp. lev. III. sz. 7. f.)

223